Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra
59 tatlan része. A tanú megfeledkezése önmagáról lényegi összetevője a hiteles tanúskodásnak, hiszen nem önmagát hirdeti, hanem azt az önmagánál nagyobbat, akinek a szolgálatába szegődött Az a jámborság, ami úgy véli, hogy ezt az erőfeszítést megtakaríthatja, fanatizmussá lesz. Az igazság nélküli építkezés pedig lelki szépelgés tudományos köntösben, amitől kíméljük meg magunkat éppen úgy, mint a hívőket. A papságra nevelés alapja a Szentírás jobb megértése érdekében végzett komoly és fegyelmezett munka. Ám a Biblia pusztán történetkritikai olvasata elégtelen. A szent szövegeket nem úgy olvassuk, mint a múlt valamely emberi megnyilatkozásait, hanem Isten szavaként, amit Ő a múlt emberein keresztül juttat el a különböző korok embereihez. Ez az isteni szó mindig új, mindig a jelenben hangzik el. Száműzni az isteni igét a múltba annyit tesz, mint tagadni a Bibliát mint Isten üzenetét. A tisztán történelmi magyarázat, ami csak az iránt érdeklődik, ami volt, logikusan vezet a szentírási kánon tagadásához, következésképpen a Szentírás mint Szentírás elvetéséhez. A kánon elfogadása azt jelenti, hogy az olvasó az isteni üzenetet nem zárja az írásba rögzítés időpontjának határai közé, hanem a közvetlen szerzőkben meglátja Isten kiválasztottait, sugalmazottait, akik állandó hordozói és közreműködői ennek a szónak. E sugalmazott szerzők Isten népének kiváltságosai. Azonban e felismerés nem csupán a választott népre vonatkozóan érvényes, hanem ott rejtőzik benne az is, hogy Izrael népének történelmi, üdvtörténeti vándorútja mögött Isten áll, s e történelmi tapasztalat emlékösszessége a Szentírás. Az egzegézis ezt figyelembe véve lesz szentírásmag- yarázat és teológia. Nincs teológia, csak annyiban, amennyiben az Egyházon belül, azzal összhangban művelik, az Egyház nélkül, az Egyházon kívül teológia nem létezhet.8 Amikor a teológia erről elfelejtkezik, vallásfilozófiává lesz: a teológiainak látszó megközelítések tarka egyvelegévé, vagyis a történelmi, filozófiai, stb. tudományok egybemosásává. Minden összeomlik annak az alapnak a hiányában, ami a kánon, s annak az alanynak a távollétében, ami az Egyház. Csak az Egyház képes felelni a fölvetett kérdésekre. Ha ez az alany, az Egyház nincs többé je8 Vö. J. Ratzinger, Schriftauslegung im Widerstreit, Fribourg, 1989, főként 7-44.; valamint az Egyház mint a teológia "alanya“ tárgykörben hadd utaljak a “Teológia és Egyház" című fejezetre a Wesen und Auftrag der Theologie könyvemben, Johannes-Verlag, 1933, 39-62.