Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra

57

a pap létmódjának és küldetésének formáját. Az igét át kell adnom egy másik embernek: ez annyit jelent, hogy az igét előbb nekem kell megismerni, megérteni, magamévá tenni.

Ugyanakkor az üzenet meghirdetése - továbbadása természetesen többet igényel, mint valamely távirdász ténykedését, aki az idegen szavakat pontosan lekopogtatja anélkül, hogy azok személy szerint rá is vonatkoznának. Mi több, nekem a Másik szavát - üzenetét egyes szám első személyben, teljesen személyesen kell továbbadnom és ahhoz oly fokban kell hasonulnom, hogy az a saját szavammá legyen. Tehát nem bemondóra van szüksége ennek az üzenetnek, hanem tanúra. Az ember rendszerint, ha kigondol valamit, annak kifejezéséhez szavakat keres, miközben itt, az előbbivel szemben a szó az elsődleges, az ember ennek a szónak alárendeli, átadja magát. A tanulás, a megértés és válaszadás folyamatában - amely segít belülről megélni az isteni szót - rejtezik a papságra felkészítés lényege. Kolvenbach atya lelkigyakorla- tos könyvében szól erről a sacrificium intellectusró\, amely sajátos módon az ismeret alárendelése az Egyház tanításának:

„Ez a sacrificium rányomja bélyegét minden spirituális munkára a szó legnemesebb értelmében, és ez a bélyeg papi jellegű. Az üzenet meghirdetésére való készség nem elsősorban tudásanyagot jelent, hanem a pap személyes egységét Krisztus testével, személyes csatlakozást az átadott üzenethez. A levitákhoz, prófétákhoz, apostolokhoz hasonlatosan az Isten igéjét hirdető személy tanulási folyamata - ami soha nem ér véget - azt is jelenti, hogy az ember Isten dicsőségének elsőbbséget enged. A pap megszorítás nélkül hagyatkozzon Isten Igéjére.”6

Kolvenbach atya abból a szempontból magyarázza meg Szent Pál titokzatos kijelentését, amely miatt az apostol azt írja, hogy „öltsétek magatokra Krisztust.” Krisztusba öltözni annyit jelent, mint azonosulni a hit szavával, bensőleg azonosulni ezzel az éltető szóval, ami a sajátunkká lesz, mert mi magunkat hozzáalakítjuk.

Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a teológia tanulmányozásában az értelmi és a lelki terület elválaszthatatlan egymástól. Ha ezen a vilá6 RH. Kolvenbach, Der österliche Weg. Exerzitien zur Lebenserneuerung, Fribourg, 1989, 24.