Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra

55

tető lélek” (lKor 15,45). Ez az „építkezési” terv indokolja a megtisztulás okozta gyötrődéseket és biztosítja, hogy tisztulásról és nem rombolásról van szó. Az ember bekapcsolódik ebbe a növekedést jelentő „építkezésbe”, miközben törekszik megtanulni mindazt, „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami ártatlan, ami kedves, ami dicséretre méltó, ami erényes és magasztos” (Fii 4,8). A hívő ember ennek akkor felel meg, amikor igazzá válik.

Ahol ez a célkitűzés hatékonnyá válik, ott a szeminárium a legnemesebb értelemben önmagává lesz. Ezen közös út nélkül nem lenne más, mint egymás mellé helyezett diákszobák összessége, melynek lakói önmaguknak, önmagukért élnek. A megtisztulásra való készség az, ami biztosítja a szemináriumban uralkodó jókedvet, vidámságot. Ott, ahol ez hiányzik, az általános légkör kicsinyes vitatkozásoktól, általános kiábrándultságtól terhes: a szürke napokat öröm és vidámság nem szakítja meg, mert nincs napfény, ami a növekedéshez kellene.

3. Ház és templom: a Testté lett Ige szolgálata. Az előbbi gondolatok elvezetnek oda, ahol az ember és ezen túlmenően a keresztény ember képességeinek kibontakoztatásán túl a papi hivatásra felkészítés is megjelenhet. A föntebb vett szentírási szöveg, amely eleven kövekből egybeépült lelki házról beszél, kiindulópont az itt következőkhöz. Ez az a ház, amelyet Isten készít magának ebben a világban és ugyanakkor ez az, amelyet mi készítünk számára - ami „Isten temploma”.

A templom egész teológiája ebben rejtezik. A templom mindenek előtt Isten lakhelye, jelenlétének színhelye e világban. Mint ilyen, a gyülekezés helye, ahol újból létrejön a szövetség. Isten és az ő népe közötti találkozás színhelye, s ez utóbbiak ugyancsak itt találkoznak. Ez az a hely, ahonnan Isten szava távozik, a hely, ahol törvénye megjelenik, messziről láthatóvá - hallhatóvá lesz. S végezetül Isten dicsőségének színhelye. Ez a dicsőség megjelenik szavának sérthetetlen tisztaságában, s megnyilvánul az istentisztelet ünnepélyességében, szépségében. A dicsőség megjelenik a dicsőítésben, ami válasz az isteni szóban rejtező fölszólításra - összegző jellegű s elővételezett válasz, amelynek élethossziglan kell tartania, az isteni dicsőség visszhangjává kell válnia. Midőn Jézus halálának pillanatában a templom kárpitja kettéhasadt, ez az esemény azt jelentette, hogy az épület többé már nem színhelye Isten és ember találkozásának ebben a világban. Jézus halálának pillana