Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra
53 ság gyakran jelent megpróbáltatást az ember számára, ugyanakkor a leghatékonyabb erő, ami önmagunk feledéséhez és az igazi szabadsághoz vezethet. Vegyük Pilátus példáját: tökéletesen tudta, hogy Jézus, a vádlott ártatlan és az igazsághoz híven neki föl kellene menteni őt. Ezt is akarta tenni! Ám ez az igazság ellentétbe került a saját helyzetével, mi több, kellemetlenségeket okozhat, sőt miatta a helyét is elveszítheti. Zendülés támadhat, elveszítheti a császár jóindulatát. Inkább föláldozza az igazságot, Aki nem emeli föl a szavát, nem védekezik, miközben Pilátus szívét a gyávaság hullámai teljesen beborítják. Ez a helyzet szünet nélkül jelentkezik a történelemben, emlékezzünk csak egy másik példára, Thomas More esetére. Milyen természetesnek tűnt elismerni a király teljhatalmát az Egyház fölött. Semmi dogma kifejezetten nem tiltotta. Valamennyi püspök behódolt a király előtt, ő mint világi, miért kockáztatná az életét, veszélyeztetné családja helyzetét? Semmi kifejezetten dogmatikai megállapítás nem tilalmazta egyértelműen. Valamennyi püspök elfogadta, akkor miért éppen ő, a világi kockáztatná életét és döntené romlásba családját? Ha nem is gondolt saját magára, akkor legalább övéi miatt nem kellett volna mérlegelnie, lelkiismerete szigorúsága helyett? Ezek az esetek csupán arra világítanak rá, legföljebb lényegesen nagyobb fényerővel, ami szünet nélkül megtörténik a mi életünkben is. Kikerülhetek valami kényelmetlenséget, ha teszek némi engedményt a féligazságok irányában. Vagy megfordítva: az igazság elfogadása fölöttébb sok kellemetlenséggel jár számomra. Hányszor kitérünk a komoly döntések elől? Maga a helyzet, amivel Thomas More szembesült, mindennapi keretek között számtalanszor megtörténik: sokan állítják egyéni vélekedésüket az igazság helyébe, én miért ne tenném ugyanezt? Miért zavarnám meg a közösség békéjét? Miért tenném magam nevetségessé? A társadalom békéje nem lenne fontosabb az én igazság iránti vágyamnál? Ily módon a megfelelés adott csoport elvárásainak átváltozik az igazság megtagadásává. Georges Bernanos, miközben a papi hivatás misztériumát az aposztáziák sorstragédiáin keresztül vizsgálta, drámai módon megrajzolta mindezt Espelette püspök személyében. Ez a megbecsült püspök előzőleg egyetemi professzor, művelt és szívélyes, minden helyzetben megtalálja a megfelelő hangot és amelyet ilyen esetekben a művelt világ egy püspöktől vár: „Ennek a leleményes papnak a viselkedése nem téveszt meg senkit, kivéve önmagát. Szellemi lustasága mérhetetlen. (...) Senki nem
