Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra

48 Joseph RATZINGER Felkészítés a papságra1 A II. Vatikáni Zsinat reformeszméi magukban foglalták a papneve­lés megújítását is. Ám a hatvanas évek végén, amikor ennek valóság­gá kellett volna válnia, az egész nyugati világban földrengésszerűén je­lentkezett a lelki alapok válsága, amely már régóta lappangott. A zsina­ti elgondolás szerint a megújulás egyszerre foglalta magában a folyto­nosságot és a változást, ám ezekben az években egyedül a változás ke­csegtetett reménnyel: mindazt, ami a hagyománnyal kapcsolatban állt, a hangadók haszontalannak, koloncnak, béklyónak, fenyegetésnek nyil­vánították, melytől végre meg kellett szabadulni. Ily módon a megúju­lás időszaka a válság időszaka lett. Felelős egyháziak kérdezték, hogy a szemináriumnak van-e még értelme és a benne nyújtott képzésnek célja? A papság sokak szemében az Újszövetség félreismerésének tűnt, következésképpen a papnevelés megújítása visszafordulás a maga ide­jét túlélt és túlhaladott intézményhez, amelyen végre valahára át kelle­ne lépni. Azóta már jelentkeztek az első ellenhatások is. Újból tudato­sult, hogy az ember csak a folyamatosságba beépülve tud a jövő felé fordulni és előre haladni: a növekedés föltételezi a gyökereket és új eredmények csak akkor mutathatók föl, ha az ember nem veszíti el emlékezetét - az emlékezést. A történelem felidézése, az évfordulók megünneplése nem azonos a hiábavaló romantikus nosztalgiázással. Az ünneplések termékenyek, ha elgondolkoztatnak bennünket arról, ami maradandó, s közben segítenek rátalálni az előre vezető útra. 1. Épüljünk lelki házzá; képzés, amely Isten családjába bevezet. Amikor 1977-ben München és Freising érseke lettem, egyszeriben vál­1 A würtzburgi szeminárium alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen elhangzott előadás, néhány tartalmi vonatkozása erre utal.

Next

/
Thumbnails
Contents