Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Piusz (XII., pápa) - Schrotty Pál (ford.): A demokrácia
A DEMOKRÁCIA 69 tott egyformaságba süllyed: az igazi becsületesség, a személyes tevékenység, a hagyománytisztelet, a méltóság, egyszóval, mindaz, ami az életben érték, egyre züllik és pusztul. S akik mindezt túlélik, azok vagy megtévesztett áldozatai egy igazi demokráciával s eszményeivel, a szabadsággal és egyenlőséggel gyanútlanul összekevert áldemokrácia varázsának - vagy abból a több-kevesebb haszonlesőből kerülnek ki, akik nagyon értenek ahhoz, miképp biztosítsanak maguknak kiváltságos állást és hatalmat pénz, avagy szervezettség révén. A közhatalom birtokosainak jellemvonása - a demokráciában A demokratikus államnak, legyen az monarchikus, vagy köztársasági, mint minden más kormányformának, igazi és hatékony parancsoló hatalommal kell rendelkeznie. A dolgok és célok abszolút rendje, amely az embert önjogú személyként, vagyis kötelességek és jogok sérthetetlen alanyaként; s a társadalmi élet gyökere és céljaként állítja elénk - az államot is a maga életéhez és létéhez nélkülözhetetlen tekintéllyel felruházott társaságnak tekinti. Ha szabadságunkkal visz- szaélnénk, s a kényszerítő hatalommal rendelkező felsőbb tekintélytől minden függést tagadnánk, méltóságunk és szabadságunk alapját tapodnánk meg: a dolgok és célok abszolút rendjét. A személy, az állam, a közhatalom s a velük kapcsolatos jogrend ezen a közös alapon nyugszik, s oly szorosan összefügg vele, hogy vele áll, vagy bukik. S minthogy ennek a föltétien rendnek forrása a józan ész világossága és a keresztény hit tanítása nyomán nem lehet más, csak a személyes Isten, a mi Teremtőnk, - következik, hogy az ember méltósága az Isten képmásának méltósága, az állam méltósága az Isten akarta erkölcsi közösség méltósága, a politikai tekintély méltósága pedig az Isten tekintélyében részesedő tekintélynek méltósága. Egyetlen államforma se függetlenítheti magát ettől a belső és felbonthatatlan vonatkozástól. Legkevésbbé a demokrácia. Épp ezért, ha a közhatalom birtokosa nem látja, avagy többé-kevésbé elhanyagolja ezeket a vonatkozásokat, alapjában ingatja meg a maga tekintélyét. Hasonlóképpen, ha nem vetne eléggé számot ezzel a vonatkozással, s küldetésének nem az Isten akarta rend megvalósítását tekin-
