Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Az egyházi zene teológiai gondjai
AZ EGYHÁZI ZEHE TEOLÓGIAI GONDJAI 61 ségből az Újszövetségbe történt átmenet, valamint a lelkibbé-válás (spiritualizáció) eszméjét. Bizonyos szempontból Platón az, aki nyugat számára fölfedezte a szellemet - és ez a dicsőség őt joggal megilleti. Platón felszólította az emberiséget, hogy az érzékelhetőtől (szenzibi- listől) a lelkihez (spirituálishoz) eljusson. Széles pedagógiai programja innen kiindulva fogalmazódott meg. Igazi görögként az ember nevelésében központi helyet engedett a zenének. De zenepedagógiája a zene spritualizációjának az eszméjén nyugszik. Egyébként gondja volt arra, hogy a görög humanitás legyőzze a keleti vallások zenéjét, ugyanis az utóbbi teljesen alá van vetve az érzékelhetőnek. Erről a gondolatról el kell ismerni, hogy alapvető és kiváltképpen tiszteletreméltó. De aki a világ valóságát laboratóriumban építi fel újra, mindicj arra a sorsra jut, hogy előbb vagy utóbb erőszakot tesz a valóságon. Ezek az intuitív gondolatok az egyházatyák számára úgy jelentkeztek, mint a Templomból az Egyházba történt keresztény átmenet-átvonulás előképei. A maguk során az egyházatyák az Ószövetség és a görög-római kultúra gazdag zenei anyagát úgy szemlélték, mint ami részét képezi az érzékelhető világnak és amelyet a keresztény lelki világnak le kellene győzni és meg kellene semmisíteni. Hajlamosak voltak a spiritualizációt vagyis lelkibbé-tételt úgy felfogni, mint menekülést az érzékelhetőn kívülre; egészen addig, hogy a képrombolás eszmei alapjaihoz igen közel kerültek (ám azzal nem azonosultak!): íme, ez a teológia történelmi hagyatéka, amely szünet nélkül megjelenik az egyházművészeti kérdésekben.16 17 II. Az egyházi zene alapjai a liturgiában Az előző gondolatok az esetleges látszat ellenére is közelebb vezettek a lényegi kérdéshez: a kereszténység születésétől kezdve képromboló, a kultusszal szemben ellenséges; vagy ellenkezőleg, éppen azért fordul a művészi kifejezésmódhoz, hogy önmagához hű maradjon? Az istentisztelet a kereszténység integráns része, és az első időkben Krisztussal együtt megjelent „újdonság” gazdagabb kifejezés16 Cl.o. 50 és 58. 17 Vö. 6. jegyzet, 77-85. Órigenész és az ikonellenes teológia gyökerei.
