Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): A cölibátus, mint a papi élet és szolgálat formáló ereje
78 LEO SCHEFFCZYK Habár az állítólag „apa nélküli társadalomban” nem könnyű emlékeztetni az apaság lelki (és antropológiai) értékére, de hozzátartozik az elidegeníthetetlen állandó valósághoz a közösség szolgálatára irányuló apostoli, lelkipásztori, és megszentelő papságról, mint intézményről szóló igazság. Mellette az apostol szava kezeskedik: "Krisztus Jézusban az evangélium által én lettem atyátokká” (lKor 4,15). Ez egyúttal kapcsolódik a papi egzisztencia ősi felfogásához a papság természetes és nem lebecsülendő jelentőségű férfias jellegéről. Ezáltal a pap Krisztussal való egysége új erőt kap a valósággal telített áttetszőségre, úgyhogy ebből már eleve ki van zárva a nők papsága. A pap ilyen „nőtlen férfiasságában” és „atyaságában” a közösség javára olyan harmonikusan kapcsolódnak egymásba a természetfeletti pasztorális feladatok és a természetes emberi dispozíció, hogy egy olyan korban, mely meg volt győződve a természet és kegyelem egységéről, mondhatták: „A katolikus pap alakja a férfinak és embernek egyik leghatalmasabb és legfenségesebb képe, amit a történelem ismer.”19 A cölibátus hatóereje a papi szolgálatban, amely mindig mások javára irányul, elmélyíthető végül még a „másokért való jelenlét, a „proegzisztencia” személyes kategóriáján keresztül. A modern kriszto- lógiában különösen kiemelik Krisztus proegzisztenciájának gondolatát (olykor praeegzisztenciájának kárára is). Ezalatt az ő mások melletti radikális kiállását, az emberek iránti feltétlen önátadását értik. O teljesen másokért való ember, aki nem marad saját maga számára, hanem másoknak adja át magát a maradéktalan felebaráti szeretet által (vö. Mk 10,45.). A pap reális-misztikus Krisztus-reprezentációja miatt a Krisztusnak való megfelelést ezen a ponton is meg kell valósítani. Úgy kell felfogni a pap életét, mint másokért, éppenúgy Krisztus testének tagjaiért, mint minden emberért való jelenlétet. Másrészt azt is el kell ismerni, hogy a pap Istennek szentelt nőtlensége, bármennyire is megköti őt és áldozatot kíván tőle, ugyanakkor megnyitja és felszabadítja mások, mindenki szolgálatára. E karizma által a pap egyedülálló módon képes Isten Országának építésére és impulzust kap az emberek feltétel nélküli szolgálatára az üdvösség megvalósítása és ezzel együtt Isten megdicsőítése céljából. 19 I. Fr. Görres, Laiengedanken zum Zölibat, Frankfurt a. M. 1962, 50.
