Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
AZ „ÚJ SZÖVETSÉG" AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETÉBEM 59 ria: a személy, s ez a fogalom fejezte ki az ember hasonlóságát Istenhez.17 Az arisztotelészi filozófia már ismerte a viszony, a reláció kategóriáját, s azt is tudta, hogy a viszony nem önmagában létező valóság, hanem a hordozó alanyon van, mint járulék (pl. a fehér szín a papíron). Istenben azonban minden azonos a lényeggel, benne nincs összetettség, így rajta és benne járulékok sem lehetnek. A keresztény szentháromságtanban azonban a reláció kilép a járulék kategóriájából, s ott az atyaság és a fiúság már önmagában létező viszony (relatio subsistens).18 Ennek megfelelően ha az emberről, mint Isten képmásáról beszélünk, az azt jelenti, hogy az ember viszonyra, vonatkozásra épített lény, s így minden kapcsolatában és kapcsolatán keresztül azt a viszonyt keresi, amely létének alapja. Ezért a szövetség úgy fogható fel, mint válasz erre az alapvető törekvésre, illetve Istenhez való hasonlatosságunkra. Itt egyúttal az is kiviláglik, hogy kik és mik vagyunk, meg az is, hogy ki az Isten számunkra. Isten igazi titka a belső szentháromsági viszony: Atya, Fiú, Szentlélek, ezért számára az emberrel kötött szövetség sem valami külső magatartás, hanem belső lényegének kinyilvánítása, arcának felragyogása az ember előtt. Fordította: Gál Ferenc 17 Chr. Schönborn, Die Christus-lcone, 1984, 10-14. 18 Augustinus, De Trinitate V, 6, PL 42, 914.
