Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
AZ „ÚJ SZÖVETSÉG" AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETÉBEN 57 hogy mi a különbség a mózesi és a krisztusi szövetség között. Alapstruktúrájuk szerint az ó és az új szövetségben előforduló szövetségi típusok aszimmetrikusak, azaz egyenlőtlen felek között állnak fenn. Inkább Isten szuverén rendelkezései, nem pedig egyenlő személyek szerződései. A törvény olyan rendelkezés, amelyet az uralkodó hirdet ki alattvalóinak, a kegyelem pedig olyan adomány, amelyet Isten szabadon ad, előzetes megszolgálás nélkül. Ez az egyoldalú beállítás megfelel abszolút uralmának és nagyságának. Egyébként ilyen a régi keleti felfogás is: az uralkodó egyoldalúan intézkedik, senki sem vitatkozhat vele. De éppen az egyenlőtlen társadalmi forma hátterét tompítja le a Szentírás azzal, hogy az istenkép új vonást kap. Ő rendelkezik ugyan, de bizonyos mértékig önmagát is megköti a partnerség kedvéért. Szent Ágoston szépen jellemzi ezt a szempontot.: „Hűséges az Isten, aki elkötelezte magát nekünk, nem azért, mintha kaphatna tőlünk valamit, hanem azért hűséges, mert megtette ígéreteit. Nemcsak szóbeli kijelentéseket tett, hanem a Szentírásban is elkötelezte magát.”16 Ha a próféták írásait olvassuk, kiviláglik, hogy a nép ezt Isten lényegéből folyó magatartásnak fogta fel, nem külső aktusnak. Vagyis Istenben nem a keleti uralkodók képe tükröződött. Ozeásnál ezt mondja: „Amikor Izrael még gyermek volt, megszerettem.” Ebből következett, hogy akkor sem dobta félre a szövetséget, ha a nép vétkezett. (Vö.: Oz 11) Hasonló szeretetről beszél Ezekiel is (16. fej.). Amikor a nép megszegi a hűséget, a dráma rendszerint így végződik: „Azért mondom ezeket, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, s szégyenedben ne tudd kinyitni szádat, amikor majd megbocsátok neked mindent, amit tettél” (Ez 16,63). Ezeket a szövegeket megelőzi az Ábrahámmal kötött szövetség. A Tér 15,12-21 leírja a szövetségkötés szertartását. Ábrahám kettévágja az áldozati állatokat, a részeket sorban egymással szembeállítja, utat hagyva közöttük, s azon áthalad, annak jeléül, hogy vele is ez történik, ha nem tartja meg ígéretét. Közben látja, hogy Isten jele, mint égő fáklya, szintén áthalad a levágott állatok között. A szövetségben tehát benne van a halál jelképe. A későbbi keresztény magyarázat ebben meglátta Krisztus 16 Enarratio in Psalm. 109.
