Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében

AZ „ÚJ SZÖVETSÉG" AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETÉBEN 51 egész történelem feszültségi egységét mondta ki. A korábbi szövetsé­gek végül is egy szövetségre irányultak. Ha pedig ez í van, akkor az ó és az új szövetség lényegében nem két vallásról beszél, hanem legföljebb két fokozatról. Istennek csak egy akarata van az emberre vonatkozóan. Ezért csak egy üdvtörténet létezik, amelyben természe­tesen egyes vonások szemben állhatnak egymással, mégha ugyanazt az igazságot hordozzák is. 2. A szövetség eszméje az utolsó vacsora szövegeiben. A szövetségek sokféleségével és a szövetség egységével elérkeztünk témánk középpontjához. Itt azonban óvatosan kell eljárni, mert van­nak hagyományos zsidó és keresztény kifejezésformák, amelyeket a bibliai kijelentések alapján részben kiigazítani, részben megvilágítani kell. Az újszövetségi fogalmak helyes értelmezéséről elsősorban az utolsó vacsora kijelentéseit kell alapul venni. Ezek a Sinai-szövetség leírásának (Kiv 24) az ellenképét adják, s egyúttal megalapozzák a keresztény meggyőződést a Krisztusban megvalósult új szövetségről. Itt nem térünk ki az egzegeták vitáira, amelyek a szöveg és az esemény kapcsolatára, a szöveg kialakulására és az időrendi kapcso­latra vonatkoznak, hanem azt keressük, hogy a meglévő szöveg mit mond a mi felvetett témánkhoz. Nem vitás, hogy az utolsó vacsora négy szövege (Mt 27,26-29; Mk 14,22-25; Lk 22,15-20; lKor 11,23- 26) forma és a bennük kifejezett teológiai tartalom szerint két csoport­ba sorolható: a Máté-Márk féle hagyományba és a Pál-Lukács féle hagyomány keretébe. A kettő között a fő különbség a kehely fölött elmondott szavakban van. Máté-Márk ezt mondja: „Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak.” Máté még hozzáteszi: „a bűnök bocsánatára.” A Pál-Lukács változat így hangzik: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben”, s Lukács még kibővíti: „amely értetek kiontatik.” A szövetség és a vér tehát nyelvileg szembenálló formában állnak egymás mellett. Máté-Márk a „szövetség véréről” beszél, míg Pál-Lukácsnál: „az új szövetség kelyhe” áll, amelyről állítja, hogy „az én véremben” van megalapozva. Új szövetségről csak Pál és Lukács beszélnek, viszont csak Máté-Márk hangoztatja, hogy a „vér sokakért" ontatik ki. Végeredményben mindkét szöveg ószövetségi hagyományra támaszkodik, de más a kiindulásuk. így az utolsó vacso­ra szavaiban a szövetségi eszme különböző megfogalmazásai gyűlnek egységbe.

Next

/
Thumbnails
Contents