Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Erdő Péter (ford.): Hit és vallás
24 LEO SCHEFFCZYK a dicsőítésekben egybeesett az imádság és a hit megvallása. Ha az ember a hitét úgy éli át, mint az üdvösség ajándékát, akkor hálát is tud adni érte. Az ilyen hála a hitvallásnak istentiszteleti jelleget ad. A liturgikus jelleg mellett a hit megvallásának megvolt a közösségi jellege. A hitet az egyházi közösség közvetíti, azért ott talál állandó visszhangra. A közösség a hitvallásban megéli egybetartozésát, a „lelki egységet” (Ef 4,3), s abból a tagok erőt kapnak a hit továbbadására, hiszen a hit egyúttal küldetést is jelent. A közösségnek természetesen figyelnie kell az időszerű kifejezésmódra és a körülményekre. A hitvallást kísérő pozitív mozzanatok, amelyek biztosítják az eredetiséget, az elevenséget és a világ felé való nyitottságot, nem vesztik el jelentőségüket akkor sem, ha figyelembe veszünk olyan követelményeket, mint amilyenek a világos fogalmazás és a tévtanítástól való elhatárolódás. Ma az úgynevezett pluralisztikus társadalomban erre még nagyobb szükség van, mint valaha.11 Az ilyen törekvés nem pusztán negatív vagy védekező jellegű. A hitvallás megokolásának a hit lényegéből kell fakadnia, de itt ne elvont, elméleti lényegre gondoljunk, mint a bölcseleti rendszereknél. A keresztény hit ugyanis igazában Krisztussal való találkozás, nem pedig elmélet. Az apostol azért imádkozik, hogy a keresztényeknek „a hit által Krisztus lakjék szívükben” (Ef 3,17). Krisztus maga volt a hit első tanúja, mégpedig első és „hűséges tanú” (Jel 1,5; 3,15). Vagyis a hit megvallása a Krisztussal való egységből következett. 3. A vértanúság, mint teljes tanúskodás a hitről. A vértanúság alapja is a hit. Aki felismeri Isten valóságát és szereti őt, az nem tagadja meg a hitét.11 12 Ha pedig a hit kapcsolat Krisztussal, mint Igazsággal és Élettel, akkor a hívő embernek semmilyen körülmények között nem lehet oka, hogy őt megtagadja. Ebben van a végső kötelezettség még üldözés idején is. Ilyen körülmények között mutatkozik meg a tanúskodás igazi jellege: a köteles önátadás és istenszeretet. A vértanúk Egyháza az első századokban nemcsak hívő módon valósította meg ezt a tanúskodást, hanem annak értelmét és jelentőségét is megalapozta, bár tudta, hogy akadnak hitehagyók is, és hogy a vértanúságra való 11 Die Bekenntnisschriften der ev. Kirche, 1967. 12 J. H. Newman, Predigten, Stuttgart, 1964, 206.
