Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Söding, Thomas - Bolberitz Pál (ford.): A hit, mint Istennek adott válasz

16

THOMAS SODING

A „tanúk felhőjében” (12,1), amely a keresztényeket is körülveszi, Ábrahám különös figyelmet érdemel. Ábel, Hénok és Noé után ő a negyedik a hosszú sorban, s a szerző Mózes mellett őt méltatja legjobban.25 Életéből négy eseményt ragad ki: hallgatott az isteni hívásra, elhagyta hazáját, hogy ismeretlen vidékre költözzön, engedelmeskedett Isten szavának, s azzal, hogy idegen földön lakott, igazolta az örök hazába vetett hitet (11,9). Az Izsákra vonatkozó ígéret ellenére kész őt feláldozni, mert bízik abban, hogy Isten a halottakat is életre tudja kelteni.

4. Engedelmesség Isten szavának. Ábrahám hittel engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy. Hitét az ígéret éltette. A meghívás egyúttal kiválasztás és lefoglalás is volt: kegyelmi kiválasztás arra, hogy őse legyen az ígéretet hordozó népnek, s lefoglalás arra, hogy forduljon el a bűnös élettől és induljon el a szentélyhez vezető úton, a „függönyön” keresztül, amely még egyelőre takarja Isten végleges megnyilatkozását (10,19; 13,13). A Zsidókhoz írt levél szerint az Ábrahámnak megígért föld kettős értelmű: jelenti a kánaáni területet, de mint jelkép, már az „égi várost” szimbolizálja, amelyet Isten épít (11,10). Ezt Ábrahám még nem láthatta, de várta, mint örökséget.2

Ábrahám hite tehát válasz Isten szavára. Ezért a hit elsősorban engedelmesség, amely az isteni üzenet meghallásából fakad és maradandóan meghatározza az életet. Ez a hit egyúttal merészség is volt. Nem önkéntelen elindulás az ismeretlenbe, hanem szabad döntés valami új mellett. Rábízza magát Isten ígéretére, s ahhoz igazodik, ami még nem látható, de ami mögött Isten tekintélye áll.27

5. Vándorlás idegen földön - az örök haza várása (11,9)* A Zsidókhoz írt levél a Teremtés könyvéből azt ragadja ki, hogy Ábrahám jövevényként élt Kánaán földjén. Addig semmi sem az övé, amíg egy sírhelyet nem vásárol. „Hittel telepedett le az ígéret földjén, idegen országban és sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az ígéretet örökölték.” Várta ugyanis azt a „szilárd alapra épült várost,

25 D. Sänger, in: KerDog 41 (1995) 112 kk.

26 H. F. Weiss, i. m. 586.

27 O. Hofius, Der Vorhang vor dem Thron Gottes, Tübingen, 1972.