Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Scheffczyk, Leo - Erdő Péter (ford.): A bűnbánat szentségének sajátos üdvözítő hatása
A BÜNBÁNAT SZENTSÉGÉNEK SAJÁTSÁGOS ÜDVÖZÍTŐ HATÁSA 73 a vezeklő személyes felelősségéből vezethetők le, ma különösen az egyik vitatott pontban gyújthatnak világosságot: a személyes bűnvallomás megindoklásában. Tulajdonképp ez sem a megszégyenítés és önmegalázás miatt követelmény, hanem a személyiségtan felismerése alapján - és ebbe belejátszik egy pszichológiai összetevő is -, hogy az ember a bűnt annál őszintébben taszítja el és küszöböli ki magából, minél kendőzetlenebbül válik az ismertté az igazi önvizsgálat kapcsán, az Isten és az embertestvér előtt; aki természetesen minősített testvér kell, hogy legyen, vagyis rendelkeznie kell egyházi bűnbocsátó hatalommal. Végül a bűnbánat szentségének struktúrájában meghatározott személyes követelményeket azért sem foghatjuk fel etikai rigorizmusként és egyoldalú aszketikus gyakorlatként, mert a vallásos tudat, már az első időkben is pontosan felismerte, hogy a bűnt a bűnös egysze- mélyben képtelen feldolgozni és jóvátenni. A metanoia átalakító aktusához a bűnösnek a kegyelmet kizárólag Isten ajándékozza. A szentség ezen területének körvonalait azonban még ki kell egészítenünk az egyházi dimenzió hozzáadásával. A bűnbánat szentségének lényegét alkotó egyházi dimenzió az egyházi bűnbánati gyakorlat régi formájában mutatkozik meg. Ez pedig a nyilvános kiközösítés és kiengesztelődés, a közösségből történő kizárás és a visszavétel. Alapja az a megfontolás volt, hogy a bűnös nemcsak a távolban létező, transzcendens Istent sértette meg, hanem Jézus Krisztusnak az Egyházban továbbélő valóságát is. A gondolatot az Egyház nemcsak indokul használta, hogy a bűnöst mintegy tekintélyének - alapvetően isteni auktoritásának - színe elé idézze, hanem ez a tényállás arra is ösztönözte, hogy a bűnössel együttműködve elősegítse a szentek közösségébe történő újra felvételét. Ebből magyarázható meg az egyházatyák számtalan felhívása, amelyben a híveket arra bíztatják, hogy együtt vezekeljenek a bűnösökkel, alamizsnálkodjanak és imádkozzanak velük. Másrészt biztosították a vezeklőt, hogy az Egyház szolidáris vele és résztvesz - kegyelmi bőségével és lelki kincseivel - a bűn feldolgozásában és meggyógyításában. Ágoston, akinek tanításában a bűnbánat teológiája figyelemreméltó tisztuláson ment keresztül, ismételten hangoztatja, hogy vezekelni csak az Egyház kebelén belül lehet hatékonyan, mert isten előtt egyedül az Egyház járhat eredményesen közben
