Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Lénárd Ödön: A liturgikus megújulás
A LITURGIKUS MEGÚJULÁS 49 dékai szerint folytassa tudományos cikkek és könyvek közlését. De hogy mekkora fontosságot tulajdonít a liturgikus kérdésnek, tanúsítja, hogy az utóbbi években publikált néhány művének egyike a Das Fest des Glaubens, A hit ünnepe. Ez rövid tanulmányok gyűjteménye a liturgiáról, valamint az olyan jellegű aggiornamento-rd/, amellyel szemben a bíboros már tíz évvel a II. Vatikáni Zsinat berekesztése után is zavarban volt. Előveszek a táskámból egy 1975-ből származó lapkivágást, és felolvasom: „Helyes és megalapozott, hogy a liturgia megnyílt a népnyelvek előtt; legalább mint lehetőséget, előre látta ezt már a Trienti Zsinat is. Sőt hibás lenne az integristákkal együtt azt állítani, hogy új misekánonok megalkotása ellene mond a Trienti Zsinatnak. De annak még utána kell nézni, hogy a II. Vatikáni Zsinat után a liturgikus reform különböző szakaszai milyen mértékben emelték a liturgiát, vagy ellenkezőleg éppen banálissá tették. Lelkipásztori szempontból meddig bizonyultak bölcseknek, és mikor eszteleneknek vagy balkezeseknek. ” Folytatom Ratzinger cikkének felolvasását, aki akkor teológiai professzor volt, de már a Pápai Nemzetközi Teológiai Bizottság neves tagja. „Bizonyos, hogy meg kell őrizni az Egyházban az Isten cselekvéseinek misztériumát a liturgia egyszerűsítése és közérthetővé tétele közben is. Meg kell őrizni a papok és a közösségek javára a liturgikus lényeg sértetlen karakterét, és teljesen egyházi jellegét...: Ezért, az eddiginél határozottabban kell ellenállni a racionalista elsekélyesedésnek, az üres fecsegéseknek, a lelkipász- torí gyermetegségnek, amik egy falusi klub nívójára süllyesztenék a katolikus liturgiát, sőt akár a bulvárlapokéra. Ebből a szempontból új vizsgálatnak kellene alávetni a már életbe léptetett reformokat is. Különösen a szertartásokra vonatkozókat. ” A bíboros figyelmesen és szokásos türelmével hallgatja végig, amint a saját mondatait olvasom neki vissza. Azóta tíz év telt el, és ennek a figyelmeztetésnek az írója már nemcsak egyszerű szakember, hanem éppen a hithűség őre az egyházban. A mai Ratzinger, a Hittani Kongregáció prefektusa, emlékszik még ezekre a sorokra? „Teljességgel - hangzik minden habozás nélkül a felelet - sőt, mióta megírtam e sorokat, azóta újabb szempontokat tettek félre, amiket pedig meg kellett volna menteni, és lebecsméreltek értékeket,
