Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Guitton, Jean - Török József (ford.): Az imádság
44 JEAN GÜITTON hogy a reform túl gyors alkalmazása nem kockáztatta-e annak a lényegi elemnek a megváltoztatását, ami az Eucharisztia struktúrája. Struktúrának nevezem a sorrendet, a hierarchiát, a részek arányát. Én nem tudom azonos szintre helyezni az igeliturgiát és az áldozati liturgiát. E két lényeges rész közül a második az én szememben lényegesebb. Az első meghirdeti a másodikat. A lumínózus bevezet a numinózusba. És egyedül a numinózusban rejtőzik és nyilvánul meg a lényeg, ami a hit misztériuma: MYSTERIUM FIDEI. Az olvasó engedje meg, hogy bevalljam az új liturgiával kapcsolatos benyomásaimat, gondolataimat. Meglehetősen kínos igyekezet, annyira nehéz ezen a bensőséges terepen nyíltnak lenni. Könnyen tudom a liturgia alatt figyelmemet összpontosítani, ám ennek ellenére az hamarosan elfárad, gyorsan kimerül. Örülök, hogy a szent szövegek franciául szólalnak meg, s így azokat mindenki érti. Én kiváltságos voltam, mert latinul, görögül, néha héberül ismerkedtem meg velük. Milyen jó, hogy a biblikus tudományokban jártas pap segít megérteni magyarázataival a lényegét, s így mindenkinek rendelkezésére áll az, ami eddig csak a szaktudósok osztályrésze volt. Boldog vagyok, hogy az üdvtörténet egésze jelenül meg rövid idő alatt az evangéliumot megelőző ó- és újszövetségi olvasmánynak köszönhetően, és a kiválasztott szakaszok kölcsönösen megvilágítják egymást. Az egyetemes könyörgések az éppen aktuálishoz vezetnek; amelyen az örökkévalóság visszatükröződik és a történelem jelen pillanatában megtestesül, mert „Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké.” De közben nézem a lassú, könyörtelen órát. Az egyébként ideges órám fáradtan ketyeg. Papok és hívek egyaránt sietnek. Az ige, a szó az idő túlnyomó részét lefoglalta. Most jön a fenséges pillanat, a misztériummal örökre telített óra, amelyben az egyetlen, „egyszer s mindenkorra” megtörtént esemény titokzatosan, a hit számára, újra végbemegy. Mennyire más ez, mint valami szimbólum vagy emlékezés. O wonderful solemnity - mondta Newman. Szent Pál pedig azt állítja, hogy az Eucharisztia „az űr halálát hirdeti, amíg el nem jön.” Az új liturgia bölcsen a helyére tette ezt a különös kijelentést, amely a múltat és a jövőt fürkészi, elhanyagolva a jelent. Mégis világos, hogy Szent Pál számára nem az a lényeg, ami volt vagy aminek el kell jönnie. Az örökkévaló az, ami ezen a helyen, ebben a pillanatban (numinózusan, mondanám én) VAN.
