Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
12 ROBERT TAFT oikonomiának commerciumnak nevezték, mert meglátták benne az üdvösség értékeinek kicserélődését Isten és ember között. Merész dolog ugyan állítani, hogy a liturgia üdvösséget közvetítő kapcsolat Isten és ember között, és hogy a liturgikus cselekmény adja azt az alapot, amelyen az üdvösségi kapcsolat lejátszódik és kifejezésre jut. Ám ez az állítás nem tőlem származik. Véleményem szerint a liturgiát már az Újszövetségi Szentírás is ilyen értelemben veszi. Sőt korunkban a II. Vatikáni Zsinatnak a liturgiáról kiadott határozatában is ezt olvassuk: „A liturgiában ... lejátszódik megváltásunk műve, és így nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a hívek élete Krisztus misztériumának és az igazi Egyház tulajdonképpeni lényegének kifejezése legyen” (2). Ezt a megállapítást igyekszem igazolni olyan formában, hogy mondandómat néhány tételbe foglalom össze. Ezt az igazolási módot a német ferences teológustól, Bernhard Langemeyertől vettem át.4 A módszer különben nem új, hiszen a skolasztikusok és Luther Márton is követték. Szándékom kifejezésére nagyon alkalmas, mert rövid tárgyalás keretében átfogó katolikus szemléletet kívánok nyújtani a liturgia természetéről. Természetesen ezeket a tételeket úgy sorolom fel, mint elgondolásokat és mint személyes véleményt, ami esetleg még kritikára és kibővítésre szorul. Néhány megállapítás tőlem való, a többieket a mai katolikusok gondolatvilágából vettem, meg az említett Bernhard Langemeyer köbyvéből: „Krisztus jelenlétének módja a liturgikus cselekményben.”5 1. Az újszövetségi idő liturgiája Jézus Krisztus. Az Antióchiából eredő ősi keleti misekánon állandóan ismétli: .Amikor bűnösök voltunk, Krisztus meghalt a bűnösökért és feltámadt üdvösségünkre, s így meghozta nekünk az egységet Istennel és egymással.” A Szentírás tanúsága szerint Jézus tanítványainak igazi liturgiája az emberré lett Ige, ahogy engedelmességével és áldozatával meghozta az Atyával való kiengesztődést. O teljessé tette mindazt, ami már itt volt az ószövetségi időben. O az új templom és annak főpapja, ő az áldozati adomány és a bemutató pap, az új teremtmény, az új Ádám, az új 4 B. Langemeyer, Die Weisen der Gegenwart Christi, in O. Semmelroth, Martyria, Liturgia, Diakonia, Maintz 1968, 286 kk. 5 Lásd: 3. sz. jegyzetetet.
