Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
70 LEO SCHEFFCZYK Ezt az alapelvet nemcsak az apostoli Egyház érezte kötelezőnek a misszió megvalósításában, amikor az isteni Mester szava szerint járt el: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16). Az alapelvet igazolta a korai keresztény teológia is, amely a már korán jelentkező hitetlenség és az Egyháztól való elszakadás láttán határozottan emlegette az Egyháznak ezt a magas igényét. Pl. a karthágói püspök, Ciprián (t 258) így nyilatkozik: „Ahhoz, hogy valakinek Isten legyen az atyja, el kell fogadni az Egyházat anyjának” (Ep 74,9). Még határozottabb ez a megállapítása: „Az Egyházon kívül nincs üdvösség” (Ep 73,21). Ezt a kijelentést a vallási közömbösség korában kihívásnak tekintik, pedig ma is megvan az igazi jelentése, amit természetesen ki kell fejteni és a félremagyarázás ellen biztosítani. A negatív formába öntött kijelentést: az Egyházon kívül nincs üdvösség (extra ecclesiam nulla salus) elsősorban abból a történeti helyzetből kiindulva kell magyarázni, amely szakadással, hittagadással és hitvesztéssel fenyegetett. A kijelentés a hit tudatos és bűnös elvetésétől, az Egyház által felajánlott üdvösség tudatos visszautasításától akar óvni, és arra figyelmeztet, hogy az ilyen viselkedéssel az örök üdvösséget veszélyeztetik. De nem akarták azokra az emberekre vonatkoztatni, akik nem is ismerik az Egyházat és nem hibásak abban, hogy az Egyházon kívül élnek. Órájuk is érvényes Isten egyetemes üdvözítő akarata (lTim 2,4). Ez az egyetemes akarat nem egyszerű szándék vagy gondolat Istenben, hanem olyan akarat, amely az üdvösséget meg is valósítja mindenkiben, aki nem utasítja vissza. Idők folyamán a katolikus köztudatban is egyre jobban elterjedt a 8 felfogás, hogy az emberek az Egyházhoz való tartozás nélkül is elérhetik az üdvösségüket. A múlt században IX. Piusz pápa - kitartva amellett, hogy az Egyház az üdvösség egyetlen bárkája - így nyilatkozott: „Éppen úgy biztosra kell vennünk, hogy Isten szemében nem bűnös az Egyházba való be nem lépés miatt az, aki egyáltalán nem ismeri az igaz vallást” (Singularí quadam, DS 2865). Az 1. Vatikáni Zsinaton kidolgozták az Egyházról szóló tanítást, s abban van egy mondat, amely még tovább megy: „A tévedésben lévő emberek nem felelősek Isten szemében azért, hogy az Egyházon kívül vannak, hiszen ő mindenkit üdvözíteni akar és mindenkinek megadja kegyelmét, aki erejéhez mérten a jóra törekszik, és így elérheti a megigazu-
