Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
68 LEO SCHEFFCZYK vösség Istenével egyesüljön, azért nem lehet közömbös vagy egykedvű ezzel az ajánlattal szemben. A jel követeléssel és a kötelesség tudatával lép eléje. Döntenie kell előtte, ha nem akarja üdvösségét elveszíteni. A katolikus hitben az első időktől kezdve benne volt a meggyőződés, hogy az Egyház szükséges eszköz az üdvösségre, és hogy az Egyházhoz való tartozás a szükséges eszköz az üdvösség eléréséhez. A IV. Lateráni Zsinat 1215-ben kimondta: „a hívők számára csak egyetlen egyetemes Egyház van, s azon kívül nincs üdvösség” (DS 802). A meggyőződés végigvonul az Egyház történetén, s legújabban a II. Vatikáni Zsinat ismét emlékeztetett rá: „A Zsinat a Szentírás és a Hagyomány alapján tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösségre. Egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, ő pedig számunkra testében, az Egyházban van jelen. O maga világosan kimondta, hogy szükséges a hit és a keresztség (Mk 16,16; Jn 3,5), s ezzel éppen azt hangsúlyozta, hogy az Egyház is szükséges, hiszen a keresztségen mint ajtón át az Egyházba lépünk be. Nem üdvözülhetnek tehát azok, akik nem akarnak belépni az Egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne” (Egyház 14). Az ezekben a szavakban kifejezett igény megdöbbent. Ma mindenütt tapasztalható a szabadság hangoztatása a hit dolgaiban, megvan a vallások és világnézetek sokfélesége, amelyek az igazság bizonyos magvait és értékeit hordozzák, azért az Egyház magatartása kihívásnak látszik, pedig ez az igény belülről meg van alapozva. Természetesen azt az emberek viszonyára való alkalmazással kell értelmezni. Az igény értelmezését ott kell kezdeni, hogy Krisztusnak és a megváltásnak a misztériuma az Egyházban folytatódik, hiszen az Egyház Krisztus szentsége, hatékony jele. Nem állíthatná magáról, hogy szükséges az üdvösségre, ha csak úgy értelmezné magát, mint vallási intézmény, mint erkölcsi mozgalom vagy az emberek javát szolgáló szociális berendezkedés. Mint egyszerű vallási társaság vagy szociális közösség, besorolható volna a többi vallási vagy erkölcsi mozgalom közé, de nem léphetne fel úgy, mint ami szükséges az embernek az üdvösségre. Az ilyen igényt nem lehetne megalapozni azzal, hogy bizonyos igazságok birtokában van, vagy határozott eredményeket és erkölcsi erőket tud felmutatni. Ha az Egyház ilyen eredményeket, igazságokat vagy erőket képviselne és azokat kapcsolatba hozná
