Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MINT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 51 ben a főnek és a tagoknak az egysége alapvető és meg nem szűnő sajátság, hiszen ahogy a fejet nem lehet a tagoktól elválasztani, úgy a tagokat sem a fejtől”. Hans Clrs von Balthasar így foglalja össze az egyházatyák tanítását Krisztus és az Egyház egységéről: ”Az Egyház olyannak tűnik, mint az Ige egyetemes megtestesülése, mert az a feladata, hogy az egész emberiséget Istenhez vezesse". Ez a gondolat visszhangra talált az újkori teológiában is, főleg J. H. Möhlernél, aki az Egyházat úgy jellemezte, mint „az Ige állandó emberré levését”, vagy mint „Krisztus kibontakozását az időben”. Természetesen a Krisztus és az Egyház egységét jelző kijelentéshez ezt a megszorítást tette: .. .A kijelentést durván félre is lehetne magyarázni, azért óvatosnak kell vele lenni. Tehát az Egyházról mint Krisztus testéről szóló tanítást lehet tévesen is értelmezni: ha úgy magyaráznánk, mintha Jézus, az Istenember és az Egyház egy személy volna (ahogy Krisztusban az Isten Fia és az emberi természet egy személy). Az igazi tanítás az (amit a szervezettség alapján organológiai felfogásnak is mondhatunk), hogy az Egyház a test, de Krisztus a feje ennek a testnek, míg az Egyházat alkotó emberek ennek a főnek a tagjai, és neki alá vannak rendelve. Ezért nem beszélhetünk lényegi egységről Krisztus és az Egyház között. Helyette hirdetjük azt a felismerést, hogy az Egyház, mint a hívők közössége, Krisztussal olyan viszonyban áll, amely bensősége és elevensége ellenére is megtartja az alapvető különbséget a fő mint éltető elv és a tőle függő tagok között. Az Egyháznak, mint Krisztus testének a téves magyarázatát csak úgy kerülhetjük el, ha komolyan vesszük a test képébe belefoglalt szentségi-jel-uonást. Ahogy Krisztus embersége vagy egyedi teste nála istenségének külső jele volt, és ahogy maga Krisztus, mint az istenség és az emberség egysége, az ősszentség volt, úgy az Egyház sem azonos teljesen Krisztussal éppen másféle testisége miatt - hiszen sok személyből, szervezetből, szolgálatból, hivatalból és látható struktúrákból áll. A szentség külső, tapasztalható jele sohasem azonos a kegyelemnek és az isteni életnek a titokzatos belső valóságával. Az csak a kegyelemnek, az isteni életnek valósággal telített jele. így ami látható és testszerú az Egyházban, ami azt Krisztus testévé teszi, az nem azonos Jézussal, az Istenemberrel, ahogy ő az Atya dicsőségében él. Az Egyház testi alakja csak látható jele, szimbóluma, szentsége Krisztus jelenlétének. Ezért az Egyházról és a Krisztusra
