Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség

48

LEO SCHEFFCZYK

az ingyenes adomány, tehát ott lebeg mindkét szövetség felett. De a két „szövetség” alapja különböző. Az újban az alapot Krisztus kereszthalála adja meg, mint áldozat, amelyben „Krisztus feláldozta magát értünk, hogy megváltson minden engedetlenségtől és mint saját népét megtisztítson” (Tit 2,14). Krisztus halála új jogcímet adott arra, hogy népe hozzá tartozzék, s az ő igényét nem lehet felülmúlni.

Az Egyháznak, mint Isten új népének megjelenése lehetővé tette az Egyháznak, mint történeti valóságnak a felismerését. Még mint „Isten vándorló népe" él (Zsid 13,14), és nem ért célba, hanem csak a világ történelmi dombjain és szakadékain vándorolva törekszik a beteljesedésre. Ezért nem mentes a földi küzdelemtől, megpróbáltatástól és erőpróbától. Állandóan úton van, hordozza az Ígéretet és várja a beteljesedést. Erre a szempontra a II. Vatikáni Zsinat is rámutatott: „Már a pusztában vándorló Izraelt is Isten Egyházának nevezték. .. s így nevezik Krisztus Egyházának az új Izraelt is, amely a jelen világban vándorolva keresi a jövendő és maradandó hazát” (Egyház 9). Ennek és hasonló kijelentéseknek a félreértése volna, ha bennük az Egyháznak valamilyen „demokratikus” berendezkedését akarnánk megtalálni, mint ahogy újra meg újra megtörténik, mert nagy rá a kísértés. Ez a nép nem „alulról” alakult ki, hanem „felülről”, amennyiben Krisztus hozta létre. Ezért rá irányul, s éltető elve az ő Lelke marad.

b. A „Krisztus teste” kép jelentése

Az újszövetségi egyházi felfogásnak legérettebb gyümölcse az a kijelentés, hogy az Egyház „Krisztus teste” (R. Schnackenburg). Így érthető, ha Xli. Piusz úgy jellemezte azt, mint „az Egyháznak a legjelentősebb és legistenibb lényeges meghatározását”. Ez a fogalom elsősorban Pál apostolra megy vissza, és nem szabad csak egyszerű képként és átvitt értelemben magyarázni. Igazi valóságot jelöl, bár nem lehet fizikai értelemben venni. Másrészt viszont sokkal több, mint morális vonatkozás. Ezért később az eredeti fogalomhoz hozzátették a „misztikus” jelzőt.

Szent Pál a Krisztus teste témát az 1 Kor, Róm, Kol és Ef levelekben fejti ki. Az első utalást az Egyházra, mint Krisztus testére az lKor 6,15-ben találjuk, ahol az apostol kérdezi a közösséget? „Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Szabad nekem Krisztus tagját a parázna nő tagjává tenni?” Bár itt a „Krisztus teste” kifejezés még nem fordul elő szó szerint, de a „Krisztus tagja” kifejezés mögött felismer-