Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MINT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 43 „szentség” megjelölést az Egyházra nem lehet egyértelműen alkalmazni. Nyilvánvalóan nem azt jelenti itt a szó, mint amikor Krisztusra vagy az egyes szentségekre alkalmazzuk. De más részről nem is tekinthetjük az Egyházat teljesen különböző értelemben szentségnek, mint Krisztust vagy az egyes szentségeket. Első pillanatra világos, hogy az Egyház, mint szentség közbeeső helyet tölt be Krisztus és a hét szentség között. Szentségi jellege Krisztushoz van kötve, az „ősszentséghez”, és belőle ered. Másrészt az Egyház az az összefoglaló valóság, amely az egyes szentségeket magában hordozza és magából adja. Ezért ha az Egyházat szentségnek mondjuk, a legmélyebb titkát érintjük. Olyan szemszögből nézzük, amelyből kifolyólag másnak tűnik, mint a profán világi szemléletben. Az utóbbiban csak mint cél-közösséget látják, amelynek vallási és erkölcsi rendeltetése van. Sőt, néha hatalmi eszköznek tekintik földi céloknak vallási mezben való megvalósítására. A „szentség” megjelölés eltereli a figyelmet a felületes felfogástól, s arra a végső mélységre irányítja, ahol az Egyház érintkezik Krisztus istenemberi titkával, illetőleg abból ered. A keresztény ember számára, aki magát az Egyház tagjának tudja, új megértés fakad keresztény létét és feladatát illetően. Megérti, hogy maga is be van vonva Krisztus misztériumába. (Az egyházatyák korából származó kijelentés szerint a keresztény ember „anima ecclesiastica”, egyházi létvalóság.) b. A profán szemlélet ellentéte Van olyan széles körben elterjedt nézet, amely az Egyházat csak szociológiai mértékkel és társadalmi normákkal akarja megérteni. Ezek számára az Egyház szentségi szemlélete kihívónak és értelmetlennek tűnik. Hiszen az ő szemükben az Egyház csak olyan emberi közösség, amelynek van közös hite és azt felajánlja a világnak, s így akarja a világ javát szolgálni. A Krisztussal való kapcsolatot - ha egyáltalán megértik - elintézik azzal, hogy azok közösségéről van szó, akik elfogadják Krisztus tanítását. Az ilyen Egyház nem Krisztus misztériumából keletkezik, nem az ő hívása és kiválasztása alapozza meg, amely mind az egészre, mind az egyes hívőre vonatkozik, hanem - modern demokratikus értelmezés szerint - úgy keletkezik, hogy az emberek egy jó dolog érdekében tömörülnek és eszményképet választanak. Hogy ez mennyire különbözik az Egyház misztikus-szentségi felfogásától, azt felmérhetjük Aquinói Szent Tamás szavain (t 1274),
