Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Léna, Margarete - Gál Ferenc (ford.): Kelj fel és járj! : a nevelés mélyebb értelme
KELJ FEL ÉS JÁRJ! 17 kedvezőtlen körülmények között élnek. A mi mai világunknak is szüksége van rá, hiszen minden tudásunknak és képességünknek akkor van értelme, ha be van ágyazva szellemiségünkbe. A nevelés irányító, megfontoló és kritikus ellenőrzése nélkül a tudásunk és képeségünk ki van téve annak a veszélynek, hogy áttekinthetetlenné és nyomasztóvá válik, továbbá szétválaszt, elkülönít, nem pedig közel hoz egymáshoz. A harmincas években Bergson a nevelés két fajtáját különböztette meg. Az egyik a zárt társadalomra érvényes és olyan csoportra, amely kifelé akar hatást gyakorolni, s amely társadalmi szükségletekre épül. A másik a szellem életére hivatkozik, mivel maga is szellemből fakad. Ma azonban már egyre ritkább a zárt társadalom. Olyan világban, amely nyitott, pluralista és mozgalmas, mint a mienk, csak a szellemi élet lehet elég személyes ahhoz, hogy a kollektív kényszerrel szembeszálljon, hogy az egyént a sokasággal, a sajátot az idegennel, a jövőt a múlttal összhangba hozza. Csak a szellemi élet eléggé egyetemes ahhoz, hogy a végső határokat is kinyissa és állandóan újat alkosson. Eszmefuttatásunk végén még rátérek arra a felelősségre és kegyelemre, amely a keresztényeket a nevelésben kíséri. Itt együtt kell nézni a részt és az egészet, a múltat és a jövőt. Ha ezek paradox kötelességek is, mi, keresztények, ezen a téren nem vagyunk idegenek és átmenő látogatók, hiszen felismerjük a realitásokat, amelyek Krisztus feltámadásában és a Szentlélek kiáradásában megnyilvánulnak, hogy a történelmet teljessé tegyék. A megtestesült Igében, és egyedül őbenne, mindörökre egy lett a belső és a külső: „Aki engem lát, látja az Atyát”. A pünkösd ajándéka által a keresztségben átalakulunk Isten gyermekeivé, és elérkezünk ahhoz a mélységhez, ahol Isten Lelke egyesül a mi lelkűnkkel. Az ő erejében az Ige életének részesei vagyunk, s így állunk a világban. A Szentlélek az ember mélységét még mélyebbé teszi, a szívét pedig kitárja olyan szélesre, mint a világ, ezért a nevelő itt szabadon lélegezhet. Ugyanezzel a merész bizakodással fogadhatjuk el a múltat és nyílhatunk ki a jövő előtt. Mert ha a halál hatalma fenyegeti is történelmünket, ha a ránk nehezedő örökség nyomasztó is néha, és a jövő fenyegetőnek ígérkezik, akkor is tudjuk, hogy emlékezetünket megtisztította a megbocsátás, és jövőnket isteni ígéret biztosítja. Jézus
