Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): A teológiai fejlődés útja korunkban

12

PETER HENRICI

Barth krisztocentricizmusával, amely a teremtésben igazában az Ige emberré levésének előzményét látta. Végül ez a szemlélet megengedte a földi valóságok pozitív teológiai értékelését39, ahogy azt a zsinat Gaudium et spes kezdetű határozata felvázolta.

Ebben a két szemléletben a francia és a belga teológia szemben állt a „rómaival”, amely még úgy gondolta, hogy ragaszkodnia kell a megváltozhatatlan igazságformulákhoz és a földi valóságok zártságához. Ennek a két irányzatnak az összeütközését, amely a zsinaton és azután is folytatódott, még néhány római történettel akarom illusztrálni.

Eltérő irányzatok Rómában. A zsinat előtt két időszakot töltöttem a római Germanico-Hungaricumban: 1953-55-ben és 1960-ban. A Gregoriana-egyetemen még túlnyomóan az újskolasztikát tanították, a tanulók mégsem mind követték ezt a módszert. A licenciátusi és doktori dolgozatokban már sokan fordultak a biblikus teológiához és a patrisztikához. A Germanikumban már az ötvenes években volt egy „szupernaturális" csoport, amelynek tagjai de Lubac álláspontját képviselték, természetesen leegyszerűsített formában, és a „tiszta természet" teológiai fogalmát elutasították. Azt az álláspontot képviselték, hogy mivel az ember kezdettől fogva természetfölötti célra kapott meghívást, azért természete sohasem önmagában létezett, hanem a kegyelem befolyása alatt. A szóvivőjük Hans Küng volt, aki már ott a Barthról írt könyvének első vázlatát adta be licenciátusi dolgozatként.40 Későbbi könyve - az Unfehlbar?41 - szintén római tanulóéveinek tapasztalatait tükrözte. A tanárok ugyanis sokszor idézték a pápa „rendes tanítóhivatalát” (magisterium ordinarium), amelybe évről-évre belesorolták a pápa megnyilatkozásait. Sokan tudták azonban, hogy a pápa nyilatkozatainak vázlatát kik állították össze, s az is kitűnt, hogy a professzor ilyen alkalommal a pápai tanítóhivatalként saját magát idézte. A „rendes tanítóhivatal” emlegetése azonban egészen a zsinatig tartott.42

39 M. D. Chenu, Pour une théologie du travail, 1955.

40 H. Küng, Rechtfertgung, Einsiedeln, 1957.

41 H. Küng, Unfehlbar? 1970.

42 Lásd: G Martina, In: L. Latourelle. Vaticano II. 204 kk.