Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Karácsonyi versek
69 Az éjszakának is új csillaga van, melyre bölcsek bölcs szeme riadt hajdanán. Nyájak mesterei sugárt láttának; Isten vitézeinek arca vakított. Örülj, Isten anyja, kit körüiállmak szent bábák módjára dalolva az angyalok, s zengve az Clrat! Krisztus, Atyád egyfia, ki érettünk embertestet vettél, fogd föl forró szíveden, aki buzgón kér! S kiknek így emberségben részesük méltóztattál, Jézus, lenni, fogadd méltón könyörgésüket: tedd, hogy ők istenségben legyenek részeseid, Isten, méltasd őket erre, Isten egyfia! Fordította: Babits Mihály
/
