Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Jáki Szaniszló - Jáki Zénó (ford.): Angyalok, állatok és a hit fénye

ANGYALOK, ÁLLATOK ÉS A HIT FÉNYE

33

miatt, és aki több éven át élénk érdeklődést tanúsított a természettudományok különböző ágai iránt. Ezért megdöbbentő kijelentése, hogy az angyalakról többet tudunk, mint az állatakról, felhívást jelent a vizsgálódásra. Annál is inkább, mert ő azzal a szándékkal tette meg ezt a kijelentést, hogy riasztó háttérül szolgáljon egy még riasztóbb kijelentéshez, amely szerinte még nagyobb realitás. „Mi tehát éppúgy a szellemek világában élünk, mint az érzékek világában, és közösségben vagyunk azzal, és részünk van benne még akkor is, ha erről nincs tudomásunk.” Ez volt The Invisible World c. szentbeszédének fő iránya, amely nyomtatásban először 1838-ban jelent meg a Parochial and Plain Sermons című szentbeszédgyűjteményének negyedik kötetében és utána még sok alkalommal.

1837-ben Newman teológiai fejlődésének döntő szakaszába lépett. A rákövetkező három évben megkísérelt kidolgozni egyfajta Via Media-eszmét a római Katolikus Egyház és a protestantizmus között. Ez az eszme záróköve lett volna a Traktariánus Mozgalomnak (vagy Oxford Mozgalomnak), amelynek élén állt Newman 1833 óta. Körülbelül 1840-ben kezdte sejteni, hogy a Via Media csak papíron létezett és csak egy változata volt annak a magánvéleménynek, amely változatlanul arra csábított, hogy a természetfelettit a természetes dicsőített változatává redukálják.

Az Oxford mozgalom fő motivációja a természetfeletti iránti érzék helyreállítása volt, amint ezt Newman tizenkét előadásban fejtette ki az 1850-as év során azoknak a Traktariánus társainak segítésére, akik nem követték őt a Katolikus Egyházba. Az előadássorozat, amelyet maga szeretett Anglican Difficulties néven idézni, Newman igazi prófétai műve lett, messze meghaladva prófétai erőben azt, amit az Egyház prófétai hivataláról írt, amikor kidolgozta a Via Media eszméjét. A könyv különösen is profétikusnak tűnik annak a logikának a legutóbbi megnyilatkozása fényében, amely kényszerítette a Church of England-el, hogy ellene mondjon a természetfelettinek még kézzelfoghatóbban. A nők ordinációja (Aquinói Szent Tamás alapján szabatosan: ordináció imitálása nők esetében - a szerk. megj.) ebben az egyházban most teljesen feltárja előttünk azt a szánalmas jelenséget, amelyet Newman az Anglican Difßculties-ben „mimikri katolicizmus”- nak nevezett. A naturalizmusnak ugyanaz a logikája, amely ezáltal az ordináció által pszeudo-természetfeletti dicsfénybe burkolta a feminiz-