Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Rebić, Adalbert - Győrffy Andrea (ford.): "Ülj az én jobbomra" (Zsolt 110,1)

ÜLJ AZ ÉN JOBBOMRA

27

55,4), Illés apokalipszise (3,49). Ezek a helyek a „jobbján való ülést” messiási értelemben használják, és közvetve vagy közvetlenül a Zsolt

110,1-re nyúlnak vissza, s természetesen azt is messiási értelemben veszik. Ennek a zsoltárnak a messiási értelemben való magyarázata Jézus korában általános volt a zsidóknál. Innen érthető, hogy az újszövetségi írások is átvették.

4. Mit jelent a .Jobbján ülni” a Zsolt 110,1-ben? Erről a témáról már sokat írtak.11 Egyesek királyi zsoltárnak tartják, mások intronizációsnak, amely a trónra ültetés különböző fázisait mondja el, s magát a „jobbján ülni” kifejezést egyiptomi szóhasználattal hozzák kapcsolatba.11 12 Bizonyított dolog, hogy Dávid és Salamon uralkodása alatt szoros kapcsolat volt Egyiptom és az izraeli királyság között.13 Ebből könnyen lehet következtetni arra, hogy valamilyen egyiptomi hatás a kultuszban is érvényesült. Eszerint a „jobbján ülni” szimbolikusan azt jelenti, hogy Jahve Izrael királyát a földön megbízottjának tekinti. Részt juttat neki hatalmából és tekintélyéből, s így a király személye Jahvét képviseli a földön. Ilyen értelemben mondták a királyt trónralépésekor Isten fiának.

Ennek a szimbolizmusnak a gyökerei azonban nemcsak az egyiptomi kultúrába nyúlnak vissza, hanem a zsidó hagyományba is. Eredetileg a „jobbján ülni” kifejezésnek valószínűleg tárgyi jelentése volt. A király trónra ültetése ugyanis a templomban játszódott le, ahol Jahve trónja állt. A király trónralépésekor valóban Jahve trónjának, a szövetség ládájának jobbján foglalt helyet. Ha pedig a trónraültetés a királyi palotában történt, az is Jahve jobbján ment végbe, mert a palota a templom déli (azaz jobb) oldalán állt. Bárhogy is volt, a kifejezés jelképes értelmét a tárgyi valóság nem csökkenti. A szimbolikus értelmezés a trónralépésnek és a jobb kéznek a jelképe alapján alakult ki, s abban a régi keleti ábrázolás is jelentős szerepet kapott. Jézus kortársainak nyelvén tehát ez szerepelt, s ennek lett vallási jelentősége.

Fordította: Györffy Andrea

11 J. Coppens: La portáé messianique du Ps 110. Études théol. de Louvain, 12 (1956) 1-23.

12 J. de Savignac, In: Etudes évangéligues 34 (1974) 37-44.

13 R. de Vaux: Bible et Orient, 1967, 189-201.