Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben

A SZENVEDÉS ÉRTELME AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 25 és mindent a végső pusztulás veszélye fenyeget. Amellett az is megfi­gyelhető, hogy az ember függvénye a múlandó természetnek, továb­bá, hogy a reménytelenség és a kétségbeesés mint szenvedés egész népeket érinthet, nemcsak egyes embereket. Panasz a világban levő szenvedés miatt Isten népének panasza. Az ősbűn és a szenvedés viszonyáról szóló bibliai elbeszélés világossá tette, hogy az ember bűnének követ­kezménye: kiszolgáltatottság a gonoszság hatalmának, továbbá, hogy az embert a halál és a világ pusztulásának lehetősége fenyegeti. Ez a gondolat tükröződik később az ószövetségi nép imádságaiban, ame­lyek Istent úgy jellemzik, mint egyedüli szabadítót. Az egyének és az egész közösség imádságai arról szólnak, hogy az ember ki van szol­gáltatva az ellenségnek, a betegségnek és a halálnak.3 A szenvedő igaz panasza. Az ószövetségi nép életében az Isten előtti panaszkodás új formája indult el Jeruzsálem elpusztításával és a dávidi királyság megszűnésével (Kr. e. 586), amikor a babiloni fogság­ban új önértékelésre törekedtek. Fel kellett dolgozni a fogságot, mint Isten büntetését, és keresni az utat, hogy a nép maradéka a katasztró­fából hogyan induljon el a jövő felé. A figyelem a próféták engesztelő szenvedése felé fordult. Őket is elutasították, üldözték, magukra hagy­ták és viselni kellett sorsukat. Ekkor alakult ki a meggyőződés, hogy a választott népnek közvetítő szerepet kell betölteni Isten és a pogány népek között (Tér 12,1-3; Kiv 19,5 kk.). Meglátták azt is, hogy népük vezetői közül nehéz helyzetekben egyedül a próféták, Isten igaz szolgái állták meg helyüket (2Kir 17,13). Innen érthető, hogy a további fejlődés folyamán a próféták Isten ügyéért elviselt szenvedésének közvetítő értéke, üdvtörténeti jelentősége van. Ekkortájt alakult ki az imádság egyik formája, a szenvedő igaz panasza.4 Ezt az imádságot az egyes ember és a nép panaszától az különbözteti meg, hogy a próféta - közvetítő szenvedésélményének a nép nite számára mintaértéke van. Itt azért nem az egyes ember vagy 3 C. Westermann, Lob und Klage in den Psalmen, 1977, 128 kk. 4 R. Brandscheidt, Gotteszorn und Menschenleid, Trier, 1983.

Next

/
Thumbnails
Contents