Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Kasper, Walter - Bolberitz Pál (ford.): Posztmodern dogmatika? (hozzászólás egy amerikai teológiai vitához)
POSZTMODERN DOGMATIKA? 69 12 mint az ismeret etikai és tudományos „a priori” tényezőjét. Ezzel a vitázók feladták az idealista rendszergondolkodást, amelyet az abszolút egyetemes kiindulópont alapján szerkesztettek meg. Helyére lépett a többoldalú történeti kiindulás. Ez az idealizmus utáni áttörés már ott van Schelling későbbi filozófiájában, ahol a Hegellel folytatott vitában hivatkozik a valóságnak a gondolkodást megelőző, és semmi másból le nem vezethető tényére. A teológia számára mindkettőnek megvan a következménye. A teológia számára lehetséges és szükséges, hogy ebben a posztmodern helyzetben tudományelméletileg úgy mutatkozzon meg, mint pozitív tudomány, amely az előre adott kinyilatkoztatás bizonyítékain és azoknak az Egyház közösségébe való áthagyományozásán nyugszik. A teológia egyben hittudomány, amely az egyházi nyelvhasználathoz igazodik, azt magyarázza és arra reflektál. Lindbecknek a modern teológiára vonatkozó kritikáját s annak a német nyelvterületre gyakorolt hatását el lehet fogadni. A kérdés azonban marad: azt az igazságmagot, amely a transzcendentális teológiában van, nem veszi-e tudatlanra ahelyett, hogy pozitív módon beépítené saját elgondolásába? Többen rámutattak arra, hogy a kommunikáció-elmélet és az igazságértelmezés feltételez értelmes alanyokat, akik engedik, hogy az igazság vezesse őket.12 13 14 15 Ebben az összefüggésben a transzcendentális módszer nem arra szolgál, hogy levezetéseket csináljon az igazságból, vagy hogy az „a priori” transzcendentális tapasztalásból igazsági állításokat vezessen le; hanem az a funkciója, hogy a történetileg megadott igazságigényt visszavezesse olyan feltételekhez, amelyeknek meg kell lenniük ahhoz, hogy ami van, az legyen, aminek mutatja magát. A teológiára alkalmazva ez így hangzik: A pozitív dogma feltételezi a természetes teológiát (teodice- át), mint a maga lehetőségét. A hitben abból indul ki és azt igazolja, hogy az ember mint ember képes Istent megismerni, azért Isten megszólíthatja őt a kinyilatkoztatásban.16 Kimutatja, hogy az Isten az 12 K. 0. Apel, Transformation der Philosophie, Frankfurt, 1973. 13 H. M. Schmidinger, Nachidealistische Philosophie, Freiburg, 1985. 14 M. Seckler, in: Handbuch der Fundamentaltheologie IV. 1988. 15 H. Krings, System und Freiheit, München 1980. 16 W. Kasper, Der Gott Jesu Christi, Mainz 1982.
