Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Menke, Karl Heinz - Török József (ford.): Modern és posztmodern vallásosság

56

KARL HEINZ MENKE

felfogásában, ahogy Isten jellemzője a független akarat, úgy az embert is a cselekvés jellemzi. Ez a megjelölés azonban nem jelenti, hogy az ember tetszése szerint mindent tehet. Az újkor elején élő ember számára Isten az „egészen más”, aki Krisztus által a Szentírásban kinyilvánította akaratát. A deuotio modema névvel ellátott vallásosság a Megváltóban valójában egy a bűnös emberhez intézett felhívást látott: aki Krisztust megismeri, annak az ő szava szerint kell cselekedni.

A deootio moderna leghíresebb emléke a „Krisztus követése”, amelyet hagyományosan Kempis Tamásnak tulajdonítanak. Ebben Krisztus nem a mi véges világunkba, az emberek közösségébe belépett isteni személy, hanem az aszkézis felülmúlhatatlan példája. Azé az aszkézisé, amely ezt a világot kevésre értékeli, és mindent rátesz Krisztus követésére, hogy hozzá hasonlóan ebből a földi világból eljusson a transzcendens Istenhez. Ennek megvilágítására álljon itt néhány idézet: „Az a legnagyobb bölcsesség, ha a világot megvetjük és az ég felé törekszünk” (1,1,12). „Aki vágyait követi, beszennyezi lelkét és elveszti Isten kegyelmét” (1,1,21). .Akiben megvan az igazi szeretet, az semmilyen dologban nem gondol magára, hanem Isten dicsőségére” (1,16,20). „Aki szentté akar válni, az kerüli az érintkezést az emberekkel és csendben Istennek akar szolgálni" (1,20,4). .Annyiban haladsz előre, amennyiben megtagadod magad” (1,25,51). „Ne becsüld sokra a külső dolgokat, hanem fordulj a belsők felé, és meglátod, hogy Isten országa növekszik benned" (11,1,21). „Ha megtanulod, hogy elfordulj a teremtményektől, akkor Krisztus szívesen lakik benned” (11,7,9). „Jézus egész élete kereszt és vértanúság volt, és te az örömet és a békét keresed?” (11,12,29). „Jézus, te a keskeny utat választottad és a világ megvetését, tedd, hogy a világ megvetésével kövesselek téged” (111,56,16).

Tehát a nominalizmus által képviselt vallásosság döntést követel a jelen világ és a túlvilág, a látható és a láthatatlan, a külső és a belső, a test és a lélek, a világ és Isten között. Ebben a felfogásban maga az Egyház is inkább csak intézmény és módszer marad, hogy a Jézus által adott tanítást tovább adja, továbbá hogy az emberek szeme elé tárja Krisztust, mint a cselekvés példáját. Ez a világtól menekülő, individualista üdvösségi törekvés kevésbé a megtestesülésre és az Egyház titkára épült. A sajátságot meg lehet figyelni a kor vallásos alakjain.