Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma

12

HANS CI RS VON BALTHASAR

Ószövetségre alapozva tették, mert ott ismerték az „áldozatokat a bűnért”.

Szent Anzelm újragondolta, rendszerezte ezeket a megoldásokat és megteremtette a klasszikus megváltás-tant, amelyik érvényesnek mondható ma is. Ez az Anzelm által javasolt teológiai megközelítés lényegesen árnyaltabb, mint azt a mai kétségbevonói gondolnák. A szent ugyanis nagyon helyesen látja és láttatja, hogy az engesztelés- megengesztelődés nem egy sértett és haragos Isten műve, aki saját Fiát személyes becsületének helyreállítása végett föláldozná, hanem teljesen a szeretet Istenének a tette, ami az Atyához éppen úgy tartozik, mint a Fiúhoz. A megközelítés kettős alapra támaszkodik: az engeszteléshez és a megrontott világ rendjének helyreállításához áldozatul kell felajánlani Isten számára egy szabad és ártatlan lényt, és ezt nem jelezheti más, mint egy olyan ember halála, aki nincs alávetve a minden bűnös osztályrészét képező halál törvényének és aki - másodsorban - birtokol (mint Isten Fia) egy olyan méltóságot, hogy az ő drága halála embertestvérei valamennyi bűnét ellensúlyozza. Ebben a megközelítésben legföljebb azt lehet kifogásolni, h a bűn és annak eltörlése egymáson kívül maradnak: mindegyik a mérleg megfelelő serpenyőjében. Az eltörlés serpenyője lejjebb száll, mivel Krisztus elkötelezettségének és személyének az értéke azt a világ valamennyi bűnénél nehezebbé teszi. Aquinói Szent Tamás Anzelm megközelítését tovább gazdagította azzal a patrisztikus témával, amely szerint Krisztus a Fő az egész emberiséggel, amely (lehetőség szerint, vagyis potenciálisan) az Ő Teste, szerves egységben van. Ha az átmenet Krisztus érdemeiről a bűnösökre nagyobb érzékenységgel is történik, a „helyettesítés" külsődleges jellegét végső soron mégsem sikerült meghaladni.

Luther, valamennyi teológus között a legradikálisabb (jóllehet számosán megelőzték, valamint katolikusok és protestánsok közül sokan követték), komolyan szembe akart nézni a „helyettesítés” valóságával, amikor úgy fogalmazott, hogy Krisztus helyettünk lett „megbüntetve”, sőt, mint a kiváltképpen Bűnöst, torturas infernales terhelték. Luther a „csodálatos csere” fölértékelését célozva azt állította, hogy Krisztus magára veszi a meretrix (az emberi lélek vagy az Egyház) minden szégyenét.

Kálvin szerint - akit Barth és Pannenberg követnek, ez utóbbihoz pedig René Girard növendékei csatlakoznak - Krisztust Isten (vagy az