Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
JÉZUS FELTÁMADÁSA 77 formát alkot: az Új Teremtés, az Új Világ úgy kezdődik, hogy a feltámadt Jézus jólismert emberi alakja megjelenik övéi között, s a régi világ látszólag zavartalanul folytatódik43 Ennek az új irodalmi formának a megalkotása arra mutat, hogy a tanítványoknak olyan új élményben volt részük, amelynek kifejezésére semmilyen meglevő formát nem találtak elégségesnek. A fenti elgondolás egy másik történetkritikai nehézségbe is ütközik: Jézus szégyenletes kereszthalála mélyen megrendítette tanítványait. Ha semmi új nem történt velük (csupán éppen megvitatták maguk között a történteket), hogyan állíthatják, hogy Jézus nemcsak úgy él tovább, mint Ábrahám, Dávid és Jeremiás, Istennel és Istennél; hanem úgy, mint az Egyház jelenlévő és aktív üra, aki Isten saját dicsőségét és méltóságát birtokolja és Isten hatalmát gyakorolja? Ha meggondoljuk, hogy milyen sokrétű és milyen mennyiségű tanúságtételt tartalmaz az Újszövetség arról, hogy a tanítványoknak Jézus valóban megjelent, nem tudunk megszabadulni a gyanútól: nem a szöveg tárgyilagos viszgálata, hanem a hermeneutikán túli okok miatt állítják a fenti szerzők, hogy az Újszövetség szerint a megjelenésekről szóló szövegek valójában nem megjelenésekről szólnak. Arra kell következtetnünk, hogy itt (kritikusan meg nem vizsgált) filozófiai előfeltételek befolyásolják az egzegéta következtetéseit, mégpedig a Bultmann-i iskola előfeltételei: a világ zárt ok- és okozatrendszer, amely kizárja az isteni beavatkozás lehetőségét. Isten csak az emberi szubjektum mélyén hat. Ez a filozófia teljes egészében csak Bultmann és Marxsen egzegézisét határozza meg, de kisebb mértékben a korai Pesch, Schlette, Friedler és Broer gondolkodására is hat. Ezért látszik számunkra valószínűtlennek, vagy egyenesen lehetetlennek, hogy a feltámadt Jézus eszkatologi- kus valósága érzékeinkkel is felfogható módon jelenjék meg a mi világunkban. A bultmann-i világnézet végső fokon feltételezi az embernek az anyagi világtól való elidegenedését. Az ember ugyan a technika révén megpróbálja meghódítani és kihasználni az anyagi világot, de lelke 43 Ld. X. Léon-Dufour, „Appearances and Hermeneutics” 107-128; W. Pannenberg, Jesus: God and Man, 53-114. o.
