Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
66 KERESZTY RÓKUS O. CIST. 22 tek csak meg a sírban oszladozó holttestét”. P. Althaus szavaival: ,A feltámadást egy napig, egy óráig sem lehetett volna Jeruzsálemben hirdetni, ha az üres sír nem lett volna általánosan elfogadott tény”.22 23 (e) A feltámadásban való hit gyökeresen megváltoztatta a tanítványok gondolkodását és életét. Jézus tragikus bukását új fényben látják: megértik, hogy mindennek így kellett történnie az írásokban megtalálható örök üdvösségterv szerint. A szétzilált rejtőzködő kis csapat egyszerre nyugodt bizonsággal hirdetni kezdi a növekvő üldözés ellenére, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt. (f) A feltámadt Jézus tanúi közül sokan, Péter, Pál és Jakab, „az (Jr testvére” történetileg biztosan életüket adták hitükért. (g) A kor történeti forrásaiból tudjuk, hogy rövidesen milliók fogadják el a feltámadt Jézust. A szemtanúk elbeszélése olyan meggyőződést sugároz, hogy a hallgatók tömegei elfogadják: ezek az emberek igazat mondanak; arról beszélnek, amit láttak és hallottak. Mindez annak ellenére történik, hogy a testben való feltámadás a hellén kultúra számára elfogadhatatlan; továbbá a kereszténység gyö22 Egyesek szerint az üres sír története csak későbbi legenda lett, mert a keresztrefe- szítettek holttestét római szokások szerint jeltelen közös sírba tették. Akik ezt állítják, a következő tényeket kell elégségesen megmagyarázniuk: 1. Egy későbbi legenda miért választotta az evangéliumokban különben soha elő nem forduló arimateai József nevét, hogy Jézus temetését elmondja? Legendák általába ismert nevekhez kötik költött történeteiket. 2. Miért hivatkozik Lukács az asszonyok megfigyelésére, akik „megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét” (23,55)? Lukács evangéliuma elején azt állítja, hogy „eleitől kezdve mindennek pontosan utánajárt" (1,3). 3. A Szentírást Konstantin idejében minden nehézség nélkül azonosítják egy olyan hellyel, ami Kr. u. 44 után már a városon belül volt. T. i. Heródes Agrippa építtette meg ezt a városfalat, amely már a Szentírást is a városhoz csatolta. Tekintve, hogy az evangéliumi hagyomány a Golgotát és a Szentírást a városon kívül jelölte meg, egy későbbi elképzelés Jézus sírját minden valószínűség szerint nem erre a helyre rögzítette volna. Gondoljunk csak a XIX. sz.-ban egy amerikai Protestáns által megjelölt „Garden Tomb"-ra. Ld. O. Nicholson, „Church of the Holy Sepulchre" The Anchor Bible Dictionary, vol. 3, szerk. D. N. Freedman (New York: Doubleday, 1992), 258-260. o. 23 Die Wahrheit des kirlichen Osterglaubens. Einsprech gegen E. Hirsch (Gütersloh: C. Bertelsmann, 1940), 25. o. R. Brown hasonlóképpen érvel; „Ha megnézték volna a sírt és Jézus holttestét vagy csontvázát ott találták volna, nehéz, szinte lehetetlen megértenünk, hogyan hirdethették volna a tanítványok, hogy Isten Jézust feltámasztotta a halottak közül. Hiszen ez a tény éppen az ellenkezőjére szolgáltatott volna megcáfolhatatlan bizonyítékot". The Virginal Conception and Bodily Resurrection of Jesus (New York, Paulits, 1973), 126. o.
