Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
JÉZGS FELTÁMADÁSA 57 módon beszélt róla. Az első helyen kérdés formájában állítja: „Nem láttam-e Jézust, a mi ürunkat?” (1 Kor 9,1). Másutt pedig egy Istentől jövő kezdeményezésről szól: Isten választotta ki Pált és hívta meg arra, hogy „Fiát kinyilatkoztassa neki” (Gál 1,16). E két szöveg ugyanannak a találkozásnak a két oldalát írja le. A „láttam Jézust, a mi CJrunkat” jelzi, hogy a feltámadt Jézus ebben a világban, az érzéki ismeret rendjében jelent meg Pálnak. Az, hogy Isten nyilatkoztatta ki Fiát neki (vagy benne), mutatja, hogy nem mindennapi eseményről volt szó. A normális emberi találkozásban látom és felismerem a másik embert, ha látóközeibe ér, akár akarja az illető, akár nem. Itt azonban a kezdeményezés nem a látótól, hanem Istentől indul ki. Pál csak azért látta Jézust (és egyedül Pál látta, kísérői nem10 11), mivel Isten örök terve szerint csak Pálnak mutatta meg Fiát. A görög igeforma óphthé (amelyet „megjelent”-el fordítottunk) mindkét szempontot összefoglalja. A görög Ószövetségben a héber nr'h-nak, illetve az ythmy-nek felel meg és Isten megjelenéseire vonatkozik (Tér 18,1; 26,2.24; Kiv 3,2). Azt fejezi ki, hogy az önmagában láthatatlan isteni valóság személyes kezdeményezés alapján néhány választottnak rövid időre érzékelhetővé teszi jelenlétét.11 Szövegünkben ez az önmagában láthatatlan isteni valóság a keresztrefeszített és feltámadt, megdicsőült Jézus, akit Isten kegyelemből megláttat azokkal, akiket erre kiválasztott. Sokan sokat vitatkoznak azon, hogy a Pálnak (és a többi apostolnak) történt megjelenés „objektív” vagy „szubjektív”, azaz külső, vagy belső történés volt-e. Úgy gondoljuk, hogy ezt az egyedülálló történést egyik kategóriába sem lehet beleszorítani: mindkettőn túlmutat, illetve mindkettő elemeit integrálja. Egyrészt Pál megvan győződve arról, hogy nem autogén, azaz nem belső pszichológiai okokból megmagyarázható hallucinációról van szó. A feltámadt Krisztus kezdeményezte a találkozást, ő láttatta meg magát Pállal. Ebben az értelemben objektív történésnek nevezhetjük, 10 Semmi okunk sincs annak föltételezésére, hogy az Apostolok Cselekedetei (9,1-9; 22,3-16; 26,2-18) más Krisztus-látásról ír, mint 1 Kor 15,8, vagy hogy nem hitelesen írja le ezt a találkozást. Meggyőző bizonyítékaink vannak arra, hogy Lukács ismerte Pált és tanítványa volt. Ld. erről Farkasfalvy D. hamarosan megjelenő újszövetségi bevezetését. 11 Vö. J. Scmitt, „Résurrection de Jésus", Supplément de la Doictionnaire de la Bible 56. füzet, 508-509; 543. o.
