Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Schneider, Gerhard - Győrffy Andrea (ford.): Krisztus örök elő-létezése az Újszövetségben

KRISZTÜS ÖRÖK ELŐ-LÉTEZÉSE AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

29

áll, hogy „lehetővé teszi a földi Jézus jelentőségének beillesztését az átfogó krisztológiai-megváltástani jövendölésekbe”.13 14

b. Jézus Krisztust úgy értelmezik, mint Isten bölcsességét, amely üdvtörténetileg már a megtestesülés előtt hatékony volt.1 Az lKor 10,4-ben azt a sziklát, amelyből a pusztában víz fakadt és amelyből ittak, Pál az elő-léttel rendelkező Krisztusra alkalmazza, míg az izraeli hagyomány Isten bölcsességét értette rajta.15 Az lKor 2,7 Isten elrejtett bölcsességéről beszél, amelyet Isten öröktől fogva a mi üdvösségünkre előre rendelt, és amely nyilvánvalóan azonos a „dicsőség CJrával".16 A Logia-gyüjtemény áthagyományozásában is Krisztus nem úgy lép elénk, mint az isteni bölcsesség hordozója, hanem mint maga a bölcsesség.17 Lehet, hogy már maga Krisztus is úgy értelmezte magát, mint bölcsesség (sophia).18 Ha az lKor 1,30 szerint Jézus Krisztus „a mi bölcsességünkké lett", akkor ő már nem a Törvény-bölcsesség, nem eszköz a megigazuláshoz, a megszentelődéshez és a megváltáshoz. O betölti mindazt az üdvösségi szerepet, amelyet a jámbor zsidó a Tóra-bölcsességnek tulajdonított.19 A törvény erejébe vetett zsidó hittel való szakítás mögött „egy végsőkig következetes krisztológiai gondolkodás állt”,20 Isten bölcsessége többé nem a Sinai hegynél adott törvényből árad ki, hanem a kereszten feláldozott Jézusból.

c. Az elő-létezés feltételezése ott is megtalálható, ahol Jézusnak a földre való lejövetelét és az égbe való felmenetelét említik (Fii 2,6-11). A Pál előtti himnusznak a Filippi levélben nem egy gnosztikus megváltás-mítosz az alapja,21 ahogy Bultmann gondolta,22 hanem az egy megdicsőülés-krisztológiát tartalmazó szövegből keletkezett. Ez Jézus megalázódásáról, kiüresítéséről beszélt, amire Isten azzal válaszolt, hogy Úrrá tette őt (Fii 2,8-11). A megalázódás kifejezését (2,8) vissza13 J. Blank, Paulus und Jesus, Eine theol. Grundlegung, 1968, 267.

14 ü. Wilckens, Weisheit und Torheit. Untersuchung zu lKor 1-2.

15 Philo, Leg. alleg. II, 86.

16 H. Conselmann, Der erste Brief an die Korinther, 1969, 79-81.

17 F. Christ, Jesus Sophia. Die Sophia-Christologie, Zürich, 1970.

18 M. Hengel, Der Sohn Gottes, Tübingen, 1975, 116.

19 G.o.

20 CI.o.

21 R. Bultmann, Theologie des Neuen Testaments, 174-176.

22 C. Colpe, Die religionsgeschichtliche Schule, 1961, 171-193.