Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus ma
JÉZUS KRISZTUS MA 15 esését és ez kötelessége is, de valójában csak késlelteti a halál antikultúrájának győzelmét. Látni kellene azt is, hogy a testi ellenállóképesség gyengülése fájdalmas felkiáltás azért, mert visszaélnek az ember lényegével és hivatásával. Az élet pótlékainak szenvedélyes keresése ott hatalmasodik el, ahol semmibe veszik a legnagyobb értékeket, a szellemi lelket és a felemelő kapcsolatot a Teremtővel. Ha ilyen helyzetben mi, keresztények csak csitító szavakat mondunk, akkor valójában fölöslegesek vagyunk. Ahhoz, hogy a modern vagy posztmodern követelményeknek megfeleljünk, nem elég, hogy alávessük magunkat a világ nyomasztó viharának, s bizonyítsuk, hogy azt is ki lehet bírni. Az ilyen „haladó ” kereszténység nevetséges volna, ha nem lenne szomorú és veszélyes. Csak a halál görbéjét növelné és nem állítaná vele szemben az élet gyógyító erejét. Az ördögi háromsággal, a szex-el, a kábítószerrel és a közösség lehengerlő nyomásával szemben csak a lélek gyógyítása lehet eredményes. Az erkölcsi erőket nem lehet technikai és mechanikai eszközökkel helyettesíteni. Itt újra fel kell fedezni a kereszténység realizmusát. A mába is meg kell találni Jézus Krisztust, a Megváltót. Újra meg kell érteni, hogy mit mondott, amikor magát útnak, igazságnak és léleknek nevezte. Természetesen ehhez elemezni kell a betegség mibenlétét is. Leginkább azt kell tudnunk, hogy miért menekülnek az emberek a kábítószerekhez és a raffinált élvezetekhez. Úgy érzik, hogy életük túl sekély, tartalmatlan, üres és céltalan. Elviselhetetlen számukra, hogy az életet úgy fogják fel, mint fáradozást, küzdelmet és kitartást. Keresik az örömet, az élményt és menekülnek önmaguktól. Magatartásukba mégis két dolog játszik bele. Egyik oldalról a teljesség, a végtelen utáni vágy, a másik oldalon az óhaj, hogy az élet mentes legyen a küzdelmektől és a felelősségtől. Az élet adjon meg mindent anélkül, hogy mi magunkból adnánk valamit. Ebben a magatartásban benne van az igazi szeretet megtagadása. Az ember a hazugságba menekül, Isten helyett bálványaihoz fordul. Aki csak bírni, élvezni akar, annak az áldozatot, lemondást, nagylelkűséget követelő Isten ellenség marad. A kereszténység ezzel szemben csak azt nyújtja, hogy a megfeszített Krisztuson keresztül tekintsünk Istenre, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát áldozatul adta érte.21 21 P. H. Kovenbach, i.m. 133 kk.
