Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)

62

EUGENIO CORECCO

magáévá tegye a világot. Ez a megoldás tehát történelem nélküli eszkatológiára vezet.

b. A „nyugati" megoldás

A második út, amelyet nyugatinak is nevezhetünk, az ember akaratára teszi a hangsúlyt. Arra az emberi akaratra, amely a létező valóság és a saját végső célját történetének konkrét menetében próbálja megragadni. Arra hajlik, hogy Istent azonosítsa a történelemmel, melyet úgy fog fel, mint az embertől megvalósított programot, amelyen belül eszkatológia nélküli létezést élünk meg. Ez a kísérlet, mely bizonyos értelemben már a zsidó messianizmusban is fellelhető, a nyugati világban sajátos képviselőre tálát Marx személyében, aki a haladás eszméjét radikalizálva új, tudatosabb formába fogalmazta meg a prometheuszi mítoszt. Ebben a gondolatvilágban a „kitörés” nem a történelemből kilépve, hanem a történelmen belül, annak mintegy mitizálása útján valósul meg.

c. A különböző horizontok érvényesülése a kereszténységben

A megtestesülés hitének alapján a kereszténység elzárja a világból való menekülésszerű kitörés útját, akár „felfelé”, akár „előre”. A keresztény embernek az a hivatása, hogy ebben a világban küldetést vállaljon, s ne engedjen annak a kísértésnek, hogy a saját erejéből próbálja megszerezni magának az üdvösséget, hanem kapcsolódjon be a megtestesült Isten üdvözítő tervébe.

Mindez nem zárja ki, hogy a kereszténységen belül a teológiai megközelítések és így azok a reflexiók, amelyek a kánoni jogszabályok üdvösségével kapcsolatos értékelésre vonatkoznak, mindmáig bizonyos alapvető filozófiai nézőpontok hatását tükrözzék. Ez a hatás természetesen nem jelenti azt, hogy a teológiai megoldáskeresés azonosult volna ezekkel a filozófiákkal, hiszen az a tény, amelyre a teológia épül, fölötte áll a pusztán filozófiai gondolkodásnak. Ugyanakkor azonban a filozófiai szemléletben a keresztény teológus olyan racionális eszközre talál, melyet magának a teológiai tárgynak a magyarázata során felhasználhat. Valóban, a történelem során ezt az eszközt a teológusok közvetlen kulturális hátterüknek megfelelően különféleképpen alkalmazták.