Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben
A teremtéstan majdnem teljesen eltűnt a teológiából. Ezzel kapcsolatban minta-értékű tünet, hogy két modern teológiai összefoglalásban a teremtésről szóló tanítást mint hittartalmat mellőzték, és filozófiai jellegű parttalan, egzisztenciális ízű elmélkedésekkel helyettesítették. Ez a hallgatás bizony meghökkentő olyan korban, amikor megtapasztaljuk a természet lázadását az emberi beavatkozás ellen, s ennek következtében hangsúlyozottan vetődik föl a kérdés: mekkora az ember hatalma a természet fölött és hol vannak a határai? Mindez ma már erkölcsi felelősségünk központi problémájaként jelentkezik. A teremtéstan hanyatlása, mint mondottuk, magával hozza a metafizika hanyatlását, az ember bezárkózását tapasztalati dimenziójába. Mihelyt ez történik, a krisztológia is szükségszerűen meggyöngül. Az ige, amely kezdetben volt, elenyészik. Nem beszélünk többé a teremtő bölcsességről. Metafizikai dimenziójától megfosztva Jézus Krisztus alakja összezsugorodik egy hétköznapi történelmi Jézusra, tehát egy „tapasztalati” Jézusra, aki, mint minden tapasztalati létező, csak azt birtokolhatja, ami a körülmények véletlenéből adódik. Ha a metafizika útja bezáródik, a „Fiú” cím központi megbecsülése elveszti erdeti tartalmát. Joseph Ratzinger
