Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága
1 „Az Egyház hirdeti és különféle módon tapasztalja a megfeszített és feltámadt Krisztusban kinyilatkoztatott isteni irgalom igazságát. Továbbá maga is törekszik arra, hogy gyakorolja az irgalmat az emberek által és az emberek iránt, mert megérti, hogy ez a legelemibb föltétele annak, hogy az emberibb és jobb világért akár most, akár a jövőben valamit valóban tenni lehessen." 11. János Pál pápa az „isteni irgalmasság”-ról szóló enciklikájának a végén ezekből a gondolatokból kiindulva buzdít, hogy imádkozzunk Isten irgalmáért. Ennek elmélyítését szolgálják az Isten irgalmasságát elemző tanulmányok egy olyan történelmi időben, amikor az emberek inkább hisznek az álruhába öltözött irgalmatlanság hazug szózatainak, mintsem annak, hogy Isten gyermekeiként részesülhetnek ebből az irgalomból. A magukat posztmodern szellemi irányzatoknak hirdető eszmék odáig jutottak, hogy tagadják az ember személyiségét. Az új korban a lélek tagadása után a személyiség vette át annak szerepkörét a filozófiai gondolkodásban, hogy az ember lényegét kifejezze. A szellemi élet kulcspozícióit kezükben tartó áramlatok képviselői mostanság jutottak el odáig, hogy az ember személyiségét nemcsak megkérdőjelezik, hanem egyenesen tagadják, mondván, az ember nem több, mint bonyolult hálózatok egymásra vetülésekor véletlenszerűen keletkező csomóponttalálkozások eredménye. Ebből az ember-megközelítésből logikusan következik az abortusz törvényesítésétől az eutanáziái törvényesítéséig egy olyan falanszter-rendszer kiépítése, amely legnagyobb ellenségének azt az embert tekinti, aki hiszi, hogy személyiség, sőt mi több, van lelke, s habozás nélkül vallja, hogy testestől-lelkestől Isten teremtménye. Ez az emberkép társadalombírálatot tartalmaz a posztmodern eszmerendszerek által megfogalmazott, eszményinek feltüntetett társadalmakkal szemben. Több tanulmány ezt a gondolatkört igyekszik elmélyíteni, hisz a most megjelenő Katolikus Egyház Katekizmusának is van ilyen mondanivalója. Az Ecclesia Kiadónál megjelenő könyv két neves szerzőjének tanulmánya ízelítőt ad a katekizmus értékeinek fölfedezését segítő „Bevezetés a Katekizmushoz” című könyvből. A katekizmus iránti érdeklődés azt bizonyítja, hogy az emberek mégsem hisznek a posztmodern eszmék személyiségtagadó álságainak, hanem szeretnének meggyőződni, hogy az Egyház ma is hűségesen közvetíti Isten tanítását önmagáról, a teremtésről, a megváltásról és az emberről. Talán meglepő, de még egy olyan szaktudománynak is, mint az egyházjog, létföltétele, hogy teljesen összhangban legyen Isten üzenetével.
