Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Pannenberg, Wolfhart - Győrffy Andrea (ford.): Az egyházak és az európai egység
54 WOLFHART PAHMENBERG ideig tartó kíméletlen vallásháborút a különböző tartományok és országok között, sőt belső polgárháborút is egyes országokban. A sokféle protestáns egyház keletkezése kétségtelenül nem a reformáció sikerét jelentette, hanem éppen ellenkezőleg, a sikertelenség tragikumát. A reformációnak ez a nem szándékolt hatása pedig jelentősen befolyásolta a világ történelmét. Más keresztény egyházak is gyakoroltak önkritikát arra vonatkozólag, hogy mi a felelősségük nemcsak a reformáció tragikus eseményeiben, hanem az egész nyugati kereszténység történetében. Magam, mint protestáns teológus, aki az egyetemes kereszténység egységének szolgálatát jónak és megvalósítandónak tartom, elmél- kedhetem arról, hogy a középkorban és utána a legfőbb egyházi hatalom gyakorlása nem mindig szolgálta a kereszténység egységét és az európai nemzetek közötti békét. Ezért katolikus oldalról a pápaság ilyen irányú szerepére vonatkozó, tárgyilagos, önkritika kétségtelenül hozzájárulna az ellene emlegetett előítéletek gyengítéséhez. Ugyanakkor méltatni lehet és keli a szolgálatot is, amit Róma a keresztény egyházak családjában véghezvitt. A keresztény egyházak törekvése, hogy kritikus módon megvizsgálják szerepüket az egyetemes történelemnek ebben a fájdalmas korában, kétségtelenül segíthetné Európa ökumenikus és politikai egységének útját. Ebbe bele lehetne foglalni az önkritikus megállapításokat arról, hogy az egyes egyházaknak milyen részük volt az európai nacionalizmus kibontakozásában. A korábbi századokban egyes vallási hagyományok nagyon segítettek néhány európai népet nemzeti identitásának kialakulásában. Például Poroszország és a poroszok által meghatározott Második Birodalom protestáns színezetű volt, viszont Lengyelország katolikus volt és maradt a mai napig. Hasonló módon a XVII. századtól kezdve Nagy-Britanniát úgy tekintették, mint vezető európai, protestáns államot, eredetileg Spanyolországgal szemben. Az európai egyházak szoros kapcsolata bizonyos nemzetekkel nemcsak a nemzeti rivalitást növelte, hanem alkalmat adott arra is, hogy háborús időkben ugyanannak az Istennek a segítségét kérték a maguk győzelméhez. Az európai nacionalizmus különleges és meglehetősen kétértelmű jelenség a keresztény kultúrtörténetben. A nemzeti identitásban ugyanis sokszor megtalálható egy vallásos felhang, a nemzet kiválasz-
