Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Schönborn, Christoph - Győrffy Andrea (ford.): A teremtés hite és a fejlődéselmélet

12

CHRISTOPH SCHÖNBORN

Istenről, a mindenség teremtőjéről beszéltek, s csak azután Jézus Krisztusról.2 A pogány világban idegen volt a személyes Teremtő fogalma, viszont a kereszténység lényegesnek tartotta, azért a szembesítés elkerülhetetlen volt. Olof Gigon így magyarázza ezt a szembesítést: „Az antik gondolkodás elfogadta, hogy a létező dolgok maguktól keletkeztek, nem teremtés által. Ők a keletkezést kizárólag tárgyilag nézték, nem úgy, mint személyes aktust, s így teremtésről nem is esett szó”.3 4Ezzel szemben a keresztény szerzők a semmiből való teremtést egyre nagyobb világossággal hirdették, mind az anyagi, mind a szellemi létezőkre vonatkozólag. Az ég és a föld teremtőjéről szóló tanítás nem egy volt a sok tétel közül, hanem az alap, a kiindulás, hiszen nélküle a keresztény istenkép és világkép torz maradt volna. Elsősorban három pontot emeltek ki: 1. Ami nem Isten, az mind teremtmény, tehát az anyag is. 2. Ami lett, az lényegében jó, mert Isten alkotta. 3. A dolgok eredetét nem valami szükségszerű folyamatban kell keresni, hanem a Teremtő szabad elhatározásában.5 Éppen a semmiből való teremtés, az Istentől való akarás adja az előfeltételt ahhoz, hogy a világ nem szenved belső léthiányban, mint azt az újplatonikusok állították.6 És ha a világ teremtmény, akkor biztosan megvan-benne az Istentől akart jóság. Vagyis az anyagvilág sem nem fogyatékosság, sem nem Istentől való eltávolodás, hanem a tőle akart sajátos valóság.

Továbbá ha a világ teremtett valóság, akkor teremtmény benne az is, ami legtávolabb van Istentől: az anyag. A keresztény teremtéstannak egyetlen pontja sem talált olyan ellenállásra, mint ez, és a keresztény teológusok sem védtek semmit olyan állhatatosan, mint az anyag teremtését. Ha Platónnál és iskolájával az anyagot kizárták volna Isten teremtő tevékenységéből, azzal kérdésessé tették volna Isten mindenhatóságát, ahogy arra már Antiochiai Theophilus rámutatott. Különben is az örök anyag ellentmondásos elgondolás. Hagy dolog volna az, ha Isten az adott anyagból alakította volna ki a világot?

2 Szent Ireneus, Adversus haereses, III, 12, 13.

3 O. Gigon, Der Ursprung der griechischen Philosophie, Basel, 1945, 33 kk.

4 lásd. G. May, Schöpfung aus dem Nichts, Berlin, 1978.

5 S. Augustinus, Enarrationes in Psalmos, Ps. 134, 10.

6 E. Ivánka, Plato Christianus, Einsiedeln, 1964, 87 kk.