Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ambaum, Jan - Gál Ferenc (ford.): Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?

Jan AMBAUM

Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?

(Vita Hans ürs von Balthasar nézetéről)

Bevezetés. A nyugati egyház teológiai hagyományát évszázadokon át erősen befolyásolta Szent Ágoston antropológiai felfogása. O Pela- giusszal és követőivel folytatott vitájában úgy érezte, hogy Isten kegyelmének a jelentőségét kifejezetten hangoztatni kell.1 Ágoston ismerte a Szentírás kijelentését: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (lTim 2,4), de predestináció tanából kiindulva bizonyos tartózkodással értelmezte ezt a szöveget.1 2

Itt most felvázoljuk Hans (Jrs von Balthasar tételét a keresztény remény erejéről, s igyekszünk annak horderejét ellenőrizni. Balthasar ugyanis Istennek az előbb említett akaratát meglehetősen optimista módon fejti ki, s ezzel eltávolodott az ágostoni felfogástól. Míg a keleti nagy teológus, Origenész, és főleg tanítványai biztosra vették, hogy a teremtés és benne az ember számára végül is visszaáll az eredeti jóság állapota,3 addig Ágoston, nyugat tanítómestere úgy gondolta, hogy sok ember elkárhozik.

Balthasar először egy módszertani kérdést tesz föl, hogy vajon az egyházi hagyománynak ez a két nagy alakja nem azért akart-e biztos tanításbeli választ adni ebben a kérdésben, mert különböző módszerrel közeledtek az eszkatológiához, az örök életről szóló kinyilatkozta1 A történeti összefüggésre még mindig jelentős: G. Greshake, Gnade als konkrete Freiheit, Mainz 1972. B. J. Hilberath, Der Personbegriff in der Trinetätstheologie, Innsbruck, 1986.

2 Jó áttekintést ad itt: B. Altaner - A. Stuiber, Patrologie, Leben, Schriften und Lehre der Kirchenuäter, Freiburg, 1978.

3 Lásd a II. Konstantinápolyi Zsinat kijelentéseit.