Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Az ember és az örök élet
46 HANS URS VON BALTHASAR válaszolni: Clram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek. Ebben a helyzetben nem mondhatott nem-et, mégha szubjektív tisztességérzete ezt is diktálta volna. Az igen-t ki kellett mondani, mert megtagadása illetlenség lett volna. Péter az örök életből kölcsönzi ki azt, amit az Úrnak bemutat. „Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb szívünknél: ő mindent tud” - mondja János apostol. Péter is erre hivatkozik: „Clram, te mindent tudsz...” Félretolja öntudatát, amely vádolja és felülemelkedik önmagán, hogy a szeretetet egy új központban, Istenben alapozza meg. Isten gondolkodik arról, hogy az ember, aki hitben, reményben, szeretetben él, ne idegenedjék el önmagától. Hiszen az ember Istentől van és őrá irányul. Hemde akkor van igazán a maga középpontjában, ha ezt a központot Istenbe helyezi? Balga nézet az, amely úgy gondolja, hogy Isten „más”, idegen számunkra, és az ember elidegenedik magától, ha neki kiszolgáltatja magát. De ha ez így van, akkor az embernek bizalmatlannak kell lenni minden iránt, amit olyan könnyedén magától birtokolhat és ami még nem ment át a halálon. Hitének készen kell lenni arra, hogy „tűzben legyen kipróbálva”, hiszen a hit értékesebb a múlandó aranynál, s annak is át kell menni a tisztuláson. Bele kell ütközni a botlás kövébe és ott megmutatni erejét. El kell menni addig a határig, ahol már nem érzi saját hitének erejét és csak Isten erejéből tud tovább hinni. Reménye is ott fog majd élni, ahol emberi (és egyházi) szempontból minden reménytelennek látszik. Mindig új támaszok bomlanak le, új kilátások ködösödnek el és a szívnek mindig új hangjai némulnak el, s végül már nem is én reménykedem, hanem Isten a „reményem”. A szeretet viszonyában hasonló sajátos helyzet adódik. Van sokféle könnyű és nehéz, felületes és mély szeretet, amely a szívből előtör, s ez a szeretet - legalább is ha őszintének érezzük -, mindig követeli a maradandóságot, a hűséget, az „örökkévalóságot”. De hogy rövid idő múlva elhalványul és más irányba terelődik, azt is emberi dolognak mondjuk, s elnézéssel intézzük el. Héha a hűség kitart a halálig, a házasságban vagy barátságban. Az ilyen szeretet is átmegy sok halálon, s ahol a csónak elsüllyedt, csak egy deszkába kapaszkodott, vagy egy szirtbe, amely véletlenül ott volt. Az ilyen eseteknél az ember megtapasztalja, hogy mit jelent kegyelemből túlélni. Daniénak el kell hagyni Beatricét, hogy majd a pokol és a tisztítóhely után, végül
