Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 4. szám - Isten neve - La Potterie, Ignace De - Németh László (ford.): Szentírás olvasás "Lélekben" (Lehet ma a Bibliát az Atyák értelmezési módszerével olvasni?)

66

IGNACE DE LA POTTERIE

bele a zsoltárok érzésvilágába. És így van a többivel is" (Epist. ad Fratres de monte Dei, 121).

Ellenvetésként azt lehetne mondani, hogy Szent Jeromostól eltérően a szerző a lélek (spirítus) fogalmat pszichológiai értelemben használja, nem a Szentlelket jelöli vele, hanem az emberi lelket (Pálét, az olvasóét, a Biblia értelmezőjét). Vilmos számára azonban, mint ahogy az egész ciszterci misztika számára, az olvasó, az értelmező lelke mély közösségben él Isten Leikével (vő.: mennyire kihangsúlyozza az lKor 6,17 alapján az Úrral való unitas Spiritus-t). A Szentírás életrajzírója, az olvasója és értelmezője egyek ugyanabban a lelki tapasztalatban; vagyis a hívőnek magában a Lélekben részesedve kell olvasnia és értelmeznie az írást.

A Léleknek ez az egysége egyesíti az írás négy értelmét is. Emlékezzünk a híres verspárra, melyben a középkor az emlékezet számára megörökítette erre vonatkozó tanítását: Littera gesta docet, quid credas allegória. Morális quid agas, quo tendas anagogia. A Szentírás betű szerinti értelme a történeti eseményeket mondja el, az allegória azt tanítja, mit kell hinni, az erkölcsi értelem megmondja, mit kell tenni, a jelképes értelem pedig azt tanítja, hová törekszünk reményünkkel. A bibliai elbeszélés szószerinti értelme (betűje) a történelem tényeit mondja el. A másik három értelme, az allegória, az erkölcsi értelem (tropologiának is nevezték) és az anagogia (= jelképes értelem) nem más, mint a spirituális értelmezés három szempontjának kibontása három különböző területen. Próbáljuk meg jobban megérteni a négy értelem tana eredetének lényegi célját, és azt, miből származott éltető egysége, mély ihletettsége.

Az allegória maga a hit tárgya (quid credas), vagyis a „misztérium” mely a történelemben tárul fel, mert a hívőket nem a külső történések érdeklik, hanem a vallásos jelentőségük. Az Atyák, amint láttuk, gyakran felhasználták a misztériumnak ezt a témáját, azért, hogy megértessék az üdvösségtörténet és az írás mély értelmét. Ez az alkalmazás megtalálható a középkorban is. Deutz-i Ruppert, a XII. században élt bencés apát, arra buzdít bennünket, hogy az írásban fedezzük fel a pretiosissima Christi et Ecclesiae mysteria-t (Tér 6,43). A keresztény „allegória” a görögök allegóriájától eltérően, nem egy elképzelt történet, nem egy következetes metafora építmény,