Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 4. szám - Isten neve - La Potterie, Ignace De - Németh László (ford.): Szentírás olvasás "Lélekben" (Lehet ma a Bibliát az Atyák értelmezési módszerével olvasni?)

64

IGNACE DE LA POTTERIE

Az Atyák gyakran a bibliai történetekben elrejtett misztériumról beszélnek, amikor az írásnak ezt a bensőségességét magyarázzák. Jákob és Ezsau történetével kapcsolatban Szent Gergely azt mondja, hogy az események megértéséhez a „történettől a misztériumhoz kell felemelkedni” (In Ez. I. 6,3).

Egy klasszikussá vált szövegében máshol azt mondja, hogy „a Szentírás felülmúl minden tudományt és mindenféle tanítást,

(...) mert egy bizonyos módon együtt nő az olvasókkal (...), mert ugyanazzal a szóval, mellyel a történetet elmondja, feltár egy misztériumot is, és így oly módon beszél a múltról, hogy azzal a jövőt is előre megmondja, és anélkül, hogy megváltoztatná a történet elmondásának rendjét, ugyanazokkal a szavakkal egyforma módon le tudja írni a már megtörtént eseményeket, és meghirdetni azt, aminek még meg kell történnie” (MoraliaXX 1,1).

Szent Ágoston is hasonló módon jár el például a kánai menyegző történetének kommentálásában (Jn 2,1-11). „Miután megértettük ezeket az evangéliumi eseményeket, melyek egészen nyilvánvalóak, feltárulnak az összes misztériumok, melyek az Úrnak ebben a csodájában el vannak rejtve" (Tract, in Joh. 9,5). Azt kell tehát ezért megmagyarázni, hogy mik azok, amik ebben az eseményben az elrejtett misztériumokra vonatkoznak, különösképpen azt, hogy mi a rejtett értelme „a vőlegénynek, Jézus anyjának, magának a mennyegzőnek: in mysterio" (8,13).

Ezt az értelmet, mely túl megy a betűszerinti értelmezésen, az Atyák általában allegóriának hívták (az allos és az agoreuein-bői = még más dolgot is mondani). Ez a módszer annyira alapvető, hogy M. Simonetti patrisztikus exegézisről írt legújabb könyvének ezt a címet adta: Lettera e/o allegória (Roma 1985). Figyelemre méltó a dialektikus kapcsolat - e/o, és/vagy - a „betű” és „az allegória” között, amely egy bizonyos feszültségre utal. (Jtalás ez a görög patrisztikus exegézis két nagy iskolája, az alexandriai és az antiochiai iskola közötti eltérésre. Az első (Kelemennel és Órigenésszel) kétségtelenül túlzásokba esett azzal a törekvésével, hogy a bibliai történetek minden kis részletének allegorikus értelmét kereste, de talán még veszélyesebb volt a