Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - La Potterie, Ignace De - Németh László (ford.): Szentírás olvasás "Lélekben" (Lehet ma a Bibliát az Atyák értelmezési módszerével olvasni?)
62 IGNACE DE LA POTTERIE iránti érdeklődés folyamatosan tűnt el az újkorban. Ezért fontos jól megérteni, mi is volt az ókori traditio igazi célja. Az alapelv, mely az atyákat a Biblia olvasásában és értelmezésében vezette, ugyanaz volt, mint az Újszövetség alapelve: „Az egész írás isteni sugalmazású és hasznos” (2Tim 3,16). A Biblia a Lélek műve, a bibliai szerzők emberi szavai az Isten hozzánk intézett szavai. Ezért a Biblia isteni értelmet hordoz, a csupán csak történeti és emberi értelemnél sokkal mélyebb értelmet; ez a Szentírásnak mint Isten szavának az értelme, vagyis az az értelem, melyet a Lélek akart, a spirituális értelem. Origenész ezt írta a De principiis című művében, mely mind a mai napig a patrisztikus exegézis klasszikus műve: „Az írásokat (a Szentírás könyveit) Isten Lelke működésének hatására állították össze. A (betűknek) a mindennapi értelmükön túl más értelmük is van, mely a többség figyelmét elkerüli. Azért van ez így, mert amit az írásokban megírtak, az egyszerre bizonyos misztériumok bemutatása és az isteni valóságok képe” (De principiis 1, Praef., 8). Ezzel a patrisztikus hagyománnyal teljes összhangban egy keleti püspök, N. Edelby a zsinat alatt (1964 október 4-én) a Dei Verbum konstitúcióval kapcsolatban ezt a megjegyzést tette: „Nem lehet elválasztani a Szentlélek küldetését a megtestesült Ige küldetésétől (...). A keresztény exegézis végső célja a Szentírás spirituális megértése a feltámadott Krisztus fényében”.6 Elsősorban a keleti egyház említett képviselőjének a hatására került be a zsinati szövegbe a Biblia keresztény olvasásáról a következő általános norma: ,A Szentírást ugyanabban a Lélekben kell olvasni és értelmezni, akinek a sugalmazására készült” (Dei Verbum n.12). Ahogy a korábban idézett J. A. Moehler megállapította, ez a teológiai elv általánosan elfogadott volt az ókori egyházban. Szent Jeromos például, utalva a galaták közösségének tanbeli eltérésére, ezt írta:7 „Bárki (...), aki az írás értelmezésében eltér attól az értelemtől, melyet a Szentlélek akart, akiben az írást megírták, eretneknek nevezhető akkor is, ha nem távolodik el az Egyháztól” (In Gál 5,19-21). 6 Acía synodalia, II1/4, 306. 7 A Zsinat a Dei Verbum előbb idézett szakaszával (n.12) kapcsolatban Szent Jeromosnak éppen erre a szakaszára utal.
