Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Balter, Lucjan - Erdő Péter (ford.): Jézus, az irgalmasság mestere
JÉZUS, AZ IRGALMASSÁG MESTERE 49 egy ember teheti ezt meg, akit a Lélek teljesen átjár, aki olyan szorosan egyesült vele, annyira megszentelődött és lelkivé vált, hogy áttetsző lett, és így magának a Szendéteknek a fénye ragyog rajta. Krisztus, az Istenember után csak egyetlen személy van, akiből a Szentlélek sugárzik: Mária, Isten Fiának anyja, a Szeplőtelen Fogantatás. 1 Elfogadva Szent Maximilian eszmefuttatásának végső konklúzióját Máriáról, aki az embernek megmutatja a Szentháromság harmadik személyének, vagyis a Szendéteknek valódi arcát; megjegyezhetjük, hogy ez a következtetés nagyszerű kiindulópont lehetne egy újabb eszmélődéshez Máriának, mint az irgalmasság anyjának titkáról. Álljunk meg azonban Kolbe atya gondolatmenetének bevezető mondatainál. Ezek középpontjában az a szempont áll, hogy csak Krisztus nyilatkoztatja ki az embereknek az Atyaisten titkát, a „végtelenül irgalmas Istenét” (Ef 2,4). Egyébként ez a gondolat kiindulópontja és uralkodó motívuma lett II. János Pál pápa nagy üzenetének, az Isten irgalmasságáról szóló enciklikának.1 2 A II. Vatikáni Zsinat világos tanítása szerint Jézus Krisztus az isteni Kinyilatkoztatás és az élő Evangélium. A Zsinat tanítása szerint ő „fejezi be és teszi tökéletessé... a kinyilatkoztatást már a puszta jelenlétével, önmaga kinyilvánításával, szavaival és tetteivel, a csodajelekkel, főleg azonban halálával és halálából való dicsőséges föltámadásával, végül pedig az Igazság Lelkének elküldésével. Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten” (Dei Verbum 4). Eszerint a zsinati felfogás szerint az „írott” ige, a Szentírás csupán azt fejezi ki, hogyan értették Jézus Krisztust kortársai, akik közvetett vagy közvetlen tanúi voltak, és a Szendétekkel eltelve átadták a következő generációnak azt, amit ők maguk láttak és hallottak, amit szemléltek és amit kezükkel tapintottak (vö. ÍJn 1,1). Az „írott” Evangélium olyannak mutatja Jézust, amilyennek tanítványai látták, hallották és szemlélték. 1 Vö. H. M. Manteau-Bonamy, La doctrine mariale du Pére Kolbe, Paris 1975, 37. 2 Magyarul: II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű enciklikája (Pápai megnyilatkozások III), Budapest 1981 (a fejezetek számozásában teljesen eltér a latin eredetitől, ezért a nemzetközi irodalomban szokásos módszer szerint idézett helyek benne csak az egész szöveg elolvasásával találhatók meg).
