Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában
32 ROBERT LE GALL gát fölajánlva a kereszten, az új és örök szövetséggé lett. Ő teszi számunkra lehetővé, hoqy Istenhez teljes bizalommal közeledjünk (Zsid 10,22). A liturgia: valamennyi, egymást követő szövetségben az Isten és népe közötti, végetérhetetlenszer megismételt találkozás a nap, a hét, az év különböző szakaszaiban. Pontos és sűrített találkozás, ami lehetővé teszi az egész nép és minden egyes tagja számára, hogy az élő Istenhez mind jobban és mélyebben ragaszkodjon. A Szentírás kezdete és vége az egész kinyilatkoztatást két mgszólí- tás közé helyezi. Ezek a megszólítások előjátékként szolgálnak a Szövetség bevégzett találkozásához. Előbb Isten megszólítása hangzik el, rögtön, az első bűn elkövetése után az első emberhez, majd őutána mindenkihez: „Hol vagy?” (Tér 3,9). Végül pedig a Szentlélek sugallatának hatása alatt az Egyház így kiált fel: „Amen. Jöjj el, üram, Jézus” (Jel 22,10). A liturgiában és a liturgiáért született egész Szentírás a két megszólítás között tartalmazza azokat a hívásokat-szólításokat, amelyek mintegy ritmust kölcsönöznek az Isten és népe között fennálló szeretetkapcsolatnak. Isten, főként prófétáin keresztül, nevén nevezi, hívja, szidalmazza, korholja vagy becézi a választott népet, a jegyesét; Izrael és az Egyház pedig a zsoltárokban nap mint nap, óráról órára visszhangozzák Isten neveinek élő litániáját. A választott nép neve és Isten neve tehát a liturgia legközepén, mondhatni a szívében helyezkednek el. Isten hív bennünket, gyöngéd nevekkel, amelyek minket is megörvendeztethetnek, úgy, mint Mária- Magdolna örvendett a Föltámadott előtt, akit előbb kertésznek vélt (Jn 20,16). Mi magunk pedig szünet nélkül hívjuk Istent, számtalan néven, s azokat mind ő nyilatkoztatta ki, vagy a Szeretet Lelke sugallta az imádkozó Egyháznak. Régi és új neveink Isten száján Isten, a Teremtő és a Megváltó, az egész Szentírás segítségével, ami át- meg átszövi a liturgiát, kinyilatkoztatja nekünk, hogy mi kik vagyunk az ő számára és megadja az eszközöket ahhoz, hogy olyanokká váljunk, amilyeneknek ő akar bennünket.
