Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Sales, Michel - Török József (ford.): Ki tudja kiejteni Isten nevét?
KI TUDJA KIEJTENI ISTEN NEVÉT? 15 ben. Másrészről ez azt is mutatja, hogy az ember, aki Isten nevét hiába veszi, Isten ítélete alá esik, felelőssége sőt bűnössége napvilágra jut. Jól tudjuk, tisztán emberi ügyekben mennyire súlyos valaki nevét megalapozatlanul említeni, akár üzleti, akár peres ügyben; főként, ha szavahihetősége, személyiségi jogainak összessége ezáltal károsodhat. Minél nagyobb az illető tekintélye, felelőssége, hitelessége, annál súlyosabb a nevével való visszaélés. Az Isten nevével történő visszaélés tehát végtelenül súlyos tett. Izrael ugyan előbb az isteni név üdvözítő és jótékony hatalmát tapasztalta meg, ám számot kellett vetnie mindazokkal a követelményekkel is, amelyek az irgalmas és igazságos, haragra lassú és szeretettel teljes Isten nevének kiejtésével összefüggnek. Isten, aki a történelem során közbelépett, hogy népét az Egyiptomban elszenvedett igazságtalanságoktól megszabadítsa, nem tűmé el, hogy hívei az igazságtalanság szolgálatába szegődjenek vagy keményszívűek legyenek. Isten népének Istenhez kell hasonlítani; emellett azonban ott van a kockázat, hogy Isten nevét hamis, hazug módon ejtik ki a választott nép tagjai és életvitelük Isten nevét megcsúfolja. Isten főként prófétáin keresztül emlékezteti népiét az erkölcsi szentség gyakorlati követelményeire. Ám az egész Szentírás ezt visszhangozza, főként pedig a zsoltárok. Az 50. zsoltár erős szavakkal ostorozza az embert, aki rettegésből áldoz Istennek, ugyanakkor egész élete, a felebarátaival szemben tanúsított viselkedése az áldozatnak szöges ellentéte. Isten nevét ismerni, abban dicsekedni annyit tesz, mint a bölcsesség útján járni, sőt másokat is arra vezetni. Ha az ember mindennapi viselkedése ennek ellene mond, akkor a képmutatás nem rejtőzhet Isten nevének gyakoribb emlegetése mögé, az elmélet és a gyakorlat, a szép szavak és a valóságos élet közötti szakadék fölismerhetővé válik.15 A próféták közül leginkább Ezekiel hívta föl a figyelmet azokra a következményekre, amelyeket Isten nevének a nép által elkövetett profanizálása vont maga után. Megéri a fáradságot, hogy figyelmesen elolvassuk azt a szöveget, amelynek egy részével az eucharisztikus liturgia során és a zsolozsmában is találkozunk. Ezekiel próféta könyvének 36. és 37. fejezetéről van szó. Jahve szavait azzal kezdi, hogy figyelmeztet a kivonulás körülményeire: 15 Vő. Róm 2,17-29.
