Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika
70 KERESZTY RÓKUS radjon a „gyerekek” számára. Mégis szenvedélyesen ostromolja Krisztust, hogy valamiképpen saját szenvedése, élete árán megválthassa a börtönben sínylődő testvéreit. Ebben a végsőkig elmegy, Szent Pál legvakmerőbb soraival imádkozik: „Inkább élnék magam átkozottként távol Krisztustól testvéreimért...” (Róm 9,3). Éget, nyugtalanít, lüktet bennem. Kísér, felbukkan a lélek mélyén, s ha már kialudnék a láng, újra előkerül szövegben, lekcióban - valahol. Megbabonázott, s a lelkem mélyéig átjárt ez a tüzes mondat,de mennyi munkát kell még belefektetnem, mire valósággá lesz (134.o.) Egyszerre reszket s a félelemtől kiveri a veríték: még a kompletóri- um alatt surrogó macska is megdobogtatja a szívét. A csontjaiban, a sejtjeiben, az idegeiben érzi „hogy valami” - lesz. S a „valami” nehéz lesz (255.o.). S ugyanakkor akarja, kéri, hogy ő is a foglyokkal szenvedhessen s ezzel segítse őket: Azt hiszem, reálisan látom. Félek is, néha szinte elviselhetetlen a gondolat, hogy egyszer hónapokig, évekig... De mindezen a borzadáson keresztültör a vágy, mint a kelő nap aranya a szürke felhők hasadékain - hogy akarom, kérem, kérem! S ma megértettem, hogy ez tényleg nem gyerekség, hanem kegyelem. Tiszta szeretet, mely megérteni akar, hasonulni, részesedni, hogy ebben is egészen adja önmagát... S csak egy élet keresztára után fogom az Uramat is megérteni igazán... Amennyire lehet...(177.0.). Itt világos, hogy ez a fölajánlás Mónikánál az Clr Jézus követésének logikus következménye. Azt is tudja, hogy Jézus szenvedésének misztériumát csak így fogja megérteni - amennyire ez lehetséges (vö. 174.0.). Előbb csak sejti, majd végérvényes bizonyossággal kijelenti, hogy „most az egyszer neki lesz igaza”:
